2017. márc. 19.
A március hónap festője: Kagyerják Attila Tamás  
"A művészet számomra az, amikor valaki művésznek születik és úgy is él, alkot, gondolkodik, issza a kávéját vagy bármi mást csinál."

-Mit jelent számodra a művészet?

  A művészet számomra az, amikor valaki művésznek születik és úgy is él, alkot, gondolkodik, issza a kávéját vagy bármi mást csinál.

 

-Kit tekintünk ma festőművésznek? Mikor mondhatja magáról egy alkotó ember, hogy művész vagyok?

  Hogy kit tekintünk az szubjektív, ebbe nem is szeretnék mélyebben belemenni, alapvetően a művésznek kell ezt magáról tudnia. Az pedig, hogy mikor mondhatja el magáról egy alkotó ember, hogy művész, attól függ, mennyire tartja magát ahhoz, amit születésekor kapott. Milyen mértékben tudja a kapott csomagjában lévő „lehetőségeket” kihasználni, mennyire elkötelezett és kitartó. Amikor ez egy állandó értéket tud már felvenni, akkor mondhatja magáról az alkotó, hogy művész. Ez bármilyen foglakozásra igaz, bármit lehet művészi fokon csinálni. Van egy érési folyamat, mikor az ember magában rendbe rakja a dolgokat, majd elérkezik egy pont, amikor amolyan öntudatra ébredés következik be és onnantól mondhatja magáról az alkotó, hogy művész.

 

-Hogyan lehet ma művészként érvényesülni Magyarországon?

  Attól függ mit értünk az alatt, hogy érvényesülni? Még mindig hiszem, hogy elég, ha valaki tehetséges és kitartóan dolgozik azon, hogy egyre jobb legyen. Persze ha az érvényesülést a befolyó pénz mennyiségével mérjük, mint általában mindent, ha azzal mérjük, hogy meg tudunk-e élni belőle, akkor egészen más a helyzet. Ekkor több dolognak is össze kell jönnie, de ez más területen is így van. Egy jó művész nem biztos, hogy jó menedzser is, sőt általában nem az...

 

-Van-e még szüksége az embereknek valódi alkotásokra? Miért elégednek meg sokan a nyomtatott képekkel?

  A kérdés azt feltételezi, hogy régebben volt szükségük az embereknek valódi alkotásokra. A "valódi" is egy szubjektív valami, egyeseknek elég egy nyomat, ugyan olyan valódinak tűnik, mint egy valódi alkotás, amin látni a művész kézjegyét, érezni annak spirituális kisugárzását. Kinek mire van igénye, ez szerintem régebben sem volt másként.

 

- Miből merítesz ihletet?

Ihletet tulajdonképpen magamból merítek, a külvilág által bennem generált, szűrőimen áthaladt információk létrehozta vágyak, érzések, fantáziálások, melyek aztán megjelennek alkotásaimban. Bármi megihlethet, de mindig rajtam keresztül megy az a valami, és olykor egészen sajátos értelmet nyer, de ez bizonyosan így van másoknál is. Akiknél mégsem, ők nem igazán tekinthetők művésznek, hogy a korábbi kérdésre még itt is kitérjek.   

 

- Hogyan lehetne az emberekhez közelebb hozni a művészetet?

  Nos, szerintem már egészen kis korban el kellene kezdeni a művészetről tanulni. Hogy mi értékes és mi nem, részben tanulható. Sokaknál látom azt, hogy képtelenek különbséget tenni minőség és selejt között. Amennyiben a szubjektív részt kivesszük az egyenletből, akkor is így van. Persze értem én, hogy a világban nincs szükség olyan emberekre, akik tudnak különbséget tenni, hiszen akkor nem lehetnének annyira befolyásolhatók, de a kérdésre a válaszom mégis az, hogy nem a művészetet kell közelebb vinni, hanem az embereket megtanítani annak (meg)értésére, valamilyen szintű befogadására.

 

- Milyen új technikát tanulnál még meg szívesen? Milyen témában alkotnál még szívesen?

  Eddig is már kipróbáltam szinte az összes létező technikát, de ezekbe szeretnék fejlődni tovább bár a kedvencem még mindig a Neocolor II. nevezetű viaszpasztell. Ami pedig a témáimat illeti, az is volt már mindenféle, tájtól a portrén keresztül aktig, de kísérletező kedvű vagyok, ahogy a stílusokban is szoktam ugrálni úgy témám is lehet bármi, ami jön és kedvet kapok hozzá.
 

- Figyelemmel kíséred a mai magyar kortárs festőművészetet?

  Amennyire lehetséges. A kortárs festőművészet több rétegű, kasztokra osztható, így bizonyos kasztok értelemszerűen vagy nem láthatók, vagy kevésbé érthetők számomra, mint a sajátomé, de ebben sincs újdonság. Néha azért elképzelem, hogy átjárhatóbb az egész…

 

- Heti hány órát töltesz alkotással?

  Heti 168 órát alkotok, ahogy korábban is írtam, művésznek lenni egy állapot. Hogy mennyiszer veszek ecsetet vagy krétát a kezembe, az egy más kérdés, sokszor vannak kisebb-nagyobb szünetek. Ezek nélkül a fejlődés számomra lehetetlen volna.  

 

- Mi a véleményed a Panonncolor festékekről?

  Egy másik cikkben írtam erről, kicsit elfogult vagyok mivel első olajfestékem Pannon volt, így meghatározó az életemben, de az elfogultságon túl is csak jót tudok írni róla.

 

-Milyen terveid vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Veled, és a munkáiddal találkozni?

  Konkrét terveim nincsenek, van egy elképzelés, tartom magam valamihez, ami inkább érzés, de sokszor sodródom. A teljes tudatosság számomra járhatatlan út. Tanulni,  fejlődi  szeretnék továbbra is.

  Hol lehet velem találkozni? Szoktam vásárolni a Lidlben meg a sarki zöldségesben is. Viccet félretéve, egy komolyabb egyéni kiállítás még mindig hátra van, de nem siettetem a dolgot, nem vagyok híve a „művházas kirakodónak” illetve még mindig nem jött össze egy olyan kollekció, amit elképzeltem. Aki esetleg valamiért mégis nagyon kíváncsi az alkotásaimra, szívesen megmutatom azt a néhányat, amit itthon tartok. Mert kevés van itthon, úgy vagyok vele, hogy nem magamnak csinálom ezeket, hanem azért, hogy valakinek a falát díszítse, ezért igyekszem megszabadulni tőlük gyorsan!

 

 

 

https://www.facebook.com/kagyerjak.a.tamas

http://kagyerjak.hu/

 

 

 

 

 

 

szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő