2017. szept. 01.
A szeptember hónap festőnője: Szilárd Anikó  
"Az iskolás gyermekeknél a készség tantárgy lényege, ne a jegyek indokolatlan hajhászása, hanem az öröm, a jókedv forrása legyen."


Meséljen magáról, mióta fest?


    A műszaki beállítottságú emberek szeretnek alkotni, elkészíteni „valamit” az örökkévalóságnak. Gondoljunk csak a hidakra, épületekre, repülőkre  stb.
    Mióta az eszemet tudom szerettem alkotni, festeni. Mérnöki szakot végeztem a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán. Bevonulásom óta több, mint 20 év telt el és azóta is a Magyar Honvédség kötelékein belül dolgozom, jelenleg a MH Légi Vezetési és Irányítási Központban. Szerencsésnek érzem magam, hisz munkahelyem különös figyelmet fordít a kultúrára, így pár éve Honvéd Kulturális Egyesület felvett tagjai közé.

Milyen technika áll közel Önhöz, miért?

    A színek változatossága miatt a festészet áll a legközelebb hozzám a gyors száradás, a színtartósság miatt az akrilt választottam. Szerettem olajjal festeni és nyílván a későbbiekben is fogok. Három gyermekem van, a szabad időmet egyértelműen a családdal töltöm, kirándulni járunk, játszunk és iskolás korukból adódóan sokat tanulunk.
    A hobbymra leginkább az esték maradnak, nincs időm megvárni a különböző rétegek száradását, az akril festékekkel meg tudom valósítani az ötleteimet várakozási idők nélkül.

Mit jelent Önnek a művészet?

    A művészet egyfajta önkifejezés.

Kit tekintünk ma festőművésznek? Mikor mondhatja magáról egy alkotó ember, hogy művész vagyok?

    Ez egy igen nehéz kérdés. Az előzőekben leírtakból látszik, hogy a művészet nem a megélhetésem alapja, így kötöttségek, kompromisszumok nélkül van lehetőségem alkotni.

    Kissé sajnálkozva, (saját döntésre kívülállóként) szemlélem, hogy sok gyönyörű alkotásokat készítő festő társam csatlakozik egyesületekhez, társaságokhoz, melyek természetesen megkövetelik az éves tagdíj fizetést, amivel önmagában nem is lenne gond, de egy-egy kiállítás előtt önjelölt vagy kijelölt művészek döntik el, hogy mely alkotások érdemesek a megjelenésre, amiért képenként jelentős összeget kérnek el. Persze ezen felül mindenért fizetni és fizetni kell (ez egy több száz fős egyesületnél igen jó üzlet lehet, természetesen nem feltétlenül a tagoknak), az egyesület a kiállításokat a saját tagjain kívül másnak igen gyengén reklámozza, így a látogató közönség is nagyrészt a családból, barátokból tevődik össze. Ennek a vége sok esetben az ok nélküli elkeseredettség, kiábrándulás lesz.

Visszakanyarodva ki a művész? Döntse el a társadalom vagy az utókor.
 



Miért éppen festés?

    Ki ne szeretne egy számára gyönyörű képet saját otthonába? Az első festményeim így készültek, szerettem volna valami számomra szépet, a saját ízlésemnek megfelelő festményt a falamra. Ahogy telt az idő megtöltöttem a családom lakásait is.
    Manapság festményeim nagy részét megrendelésre készítem és hatalmas sikerélmény a kép tulajdonosának ragyogó, boldog arcát látni, vagy elektronikusan visszajelzéseket kapni, hogy mennyire sikerült eltalálni az álmait, mennyire személyes, egyedi ajándékot tudott adni egy szerettének.

Hogyan lehet ma művészként érvényesülni Magyarországon?

    Nagy kitartással, sok munkával, nem elvetve a globalizációban rejlő lehetőségeket.

Van-e még szüksége az embereknek valódi alkotásokra? Miért elégednek meg sokan a nyomtatott képekkel?

    Természetesen, ki ne szeretné a maga számára szépet, érdekeset, értékeset. Nyílván az egyéni anyagi helyzet határtalan lehetőségeket tud adni, vagy nagy gátakat tud szabni e kérdésben.

Mik a tervei a jövőre nézve a művészet terén?

    Szeretnék továbbra is alkotni, ha minden a tervek szerint alakul 2017 novemberében a Madách színházban nyílik meg a következő kiállításom.




Hogyan lehetne az emberekhez közelebb hozni a művészetet?

    A szokások, az ízlés, a kultúra szeretete gyermekkorban alakul ki. Közelebb hozni a művészetet szintén egy hosszú távú program lenne. Nem értek egyet azzal, hogy gyermekekeink általános iskolás korukban osztályzatokat kapnak rajz és technika tantárgyakból.
  Gondoljunk csak bele, mennyi felnőtt és gyermek nem kezd el alkotni mondván : „…. a suliban is rossz voltam rajzból, nem menne….”. Ki ne hallotta volna ezt a mondatot valamilyen formában. Mit szeressünk meg azon felnőtt korunkban, amivel kapcsolatban gyermek korunkban kialakította az oktatási rendszer a komplexusainkat?

Mi a véleménye a Pannoncolor festékekről?

    Kísérleteztem sok gyártó festékeivel, de a Pannoncolor termékei a legjobb fedőképességekkel rendelkeznek.

Milyen j technikát tanulna még meg szívesen?

    Ha kicsit több lesz a szabadidőm az airbrush technikát mindenképp szeretném elsajátítani.

Milyen témában festene még?

    Szerencsés vagyok mivel abban a témában festek amihez épp kedvem van.

Járnak manapság az emberek kiállításokra? Van-e értelme kiállítani?

    Én úgy tapasztalom, igen van igény a kiállításokra.

Meg lehet élni ma az alkotásból?

    Ebben a kérdésben nem foglalnék állást, hiszen még nem akartam pusztán az alkotásaim bevételeiből megélni.

Heti hány órát tölt a vászon előtt?

    Ezt nem tudom meghatározni, teljesen változó.

Miből merít ihletet?

    Ihletet az engem ért hatásokból, a pillanatnyi hangulatomból merítek.

Ha lenne 3 kívánsága mit kívánna?

    „Ha lenne….” nem szeretem a mondatot, ami így kezdődik, hisz vagy kilépünk a komfort zónánkból, áldozatokat vállalunk, elszántan küzdünk érte és lesz, vagy csak „ha lenne…” marad a mondat eleje,de akkor nincs értelme beszélni róla.

Melyik festő „bőrébe” bújna bele 1 hétre, ha tehetné?

    Egyikébe sem, teljesen jól érzem magam a saját bőrömben.

Kiből lehet festőművész? Adottság vagy tanult dolog?

    Ezt a témát már érintettük az előzőekben. Kell egyfajta adottság, de gyakorolni, gyakorolni. Egyszer hallottam egy mondást, ami közel áll a véleményemhez. „Ahhoz, hogy nagyon jó legyél valamiből kell egy csipetnyi tehetség és 10.000 óra gyakorlás.”

Figyelemmel kíséri a mai magyar kortárs festőművészetet?

    Természetesen, ez nem is kérdés.

Hogyan szerettetné meg a fiatal generációval a művészetet?

  Az iskolás gyermekeknél a készség tantárgy lényege, ne a jegyek indokolatlan hajhászása, hanem az öröm, a jókedv forrása legyen.
 

 

 

Szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő