2015. nov. 17.
Cene Gál István a 2016-os Pannoncolor Naptárpályázat nyertese  
Szeretnénk bemutatni a 2016-os Pannoncolor " Színes Magyarország" Naptárpályázat nyerteseit. Elsőként ismerkedjenek meg Cene Gál István festőművésszel, akitől két csodálatos festményt is megcsodálhatnak a 2016-os Pannoncolor Művészeti Naptárban.

- Mióta fest?

- Már körülbelül 25 éve.

- Melyik technika áll Önhöz a  legközelebb?

- A kezdeti kísérletezéseket leszámítva, mindig olajjal festettem. Ez adja a legszélesebb lehetőségeket, korlátai szinte nincsenek és ennyi idő után is tanulja az ember.

- Van példaképe?

- Persze vannak olyan stílusok, művészek akik mindig is közel álltak hozzám. A régi korok legnagyobbjai Vermeer, Caravaggio vagy a XX. századból Csernus Tibor és Sándorfi István. Zseniálisak voltak.

-Vet már részt pályázaton? Hogy fogadta a hírt hogy a nyertesek között van?

- Ritkán pályázom, de azért előfordul. Természetesen örültem a hírnek megtisztelő, hogy bekerültem a nyertesek közé.

- A színes Magyarország témában Ön a "Balaton" című képet adta be. Miért pont ezt a képet?

- Nagyon szeretem a Balatont és általában a vizet festeni. Ezer arca van, minden napszakban mások a fények és a reflexek. Magyarország pedig elképzelhetetlen lenne e nélkül.

- Meséljen egy kicsit a képről, az ihletőjéről. Mikor és miért festette?

- Családommal nyaraltunk a tónál és barátainkat látogattuk meg Balatonlellén 2013-ban. Egy kora esti vihar felkavarta a vizet és az alkonyi fényben különösen szép volt. A képet már otthon a műtermemben festettem pár hónappal később.

- Milyen tervei vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Önnel, és a munkáival találkozni?

- Én szinte mindennap festek, csak ezzel foglalkozom. Már ötödik alkalommal lesz kiállításom 2016 tavaszán Tajpejben, most is erre készülök. De több kiállítás szervezése is folyamatban van itthon és külföldön egyaránt.

- Hogyan és mikor határozta el, hogy festő lesz?

- Nem határoztam el, így alakult menet közben. Egész kicsi korom óta a rajzzal és festéssel foglalkoztam és lassan szükségletté vált.

-Kevesen mondhatják el magukról a mai világban, hogy a művészetből élnek. Mi a titok?:)

- Nincs titok, egyszerűen festem, amit úgy érzem festenem kell és persze lassan alakultak így a dolgok, hogy meg tudok belőle élni. Ennek fontos elemei a külföldi kiállításaim, e nélkül nehéz volna.

-Sokat gondolkodtam már azon, hogy ha a szenvedélyemmel kereshetném meg a napi betevőmet, akkor a szenvedélyem is csak "munka" lenne egy idő után? Vagy pedig épp az ellenkezőleg, a legnagyobb boldogságot és elégedettséget érezném életem végéig és ugyanúgy szenvedélyem maradna ,mint akkor mikor még nem a megélhetésem függött tőle?

- Mivel nem dolgozom soha megrendelésre így nincs kényszer sem. A galériás partnerek pedig hagyják, hogy csináljam amihez kedvem van, aztán abból válogatnak ami éppen van. Hogy ne legyen „monoton munka” a festés, válogatom a témákat és újabb és újabb dolgokkal kísérletezgetem. Ha valamiért nem tudok festeni 2-3 napig, már rettenetesen hiányzik.

-Fotó után fest?

- Sokszor igen, mert nagyon lassan festek. Fixálni kell a pillanatot ahhoz, hogy minél pontosabban meg tudjam nézni a részleteket.

-Gyönyörű, aprólékosan kidolgozottak a képei. Mennyi idő alatt készül egy festmény?

-Ez változó nagyon sok mindentől függ. A témától mennyire részletes vagy a mérettől. Nem egy esetben akár több hónapig is.

-A családja mit szól a művészetben elért sikereihez?

-Mindenben támogatnak a kezdetektől. E nélkül nagyon nehéz volna. Kisebbik fiam is fest és nem is csinálja rosszul

-Mi a kedvenc témája? Miből merít ihletet?

-Nagyon sokszor a közvetlen környezetem, a virágzó gyümölcsös, a szüleim szőlőlugasának részletei, vagy az adott utazásim élményei. Mivel nagyon sok időt töltök a műtermemben, azért szükség van arra, hogy új impulzusok érjenek, ilyenkor távolabb utazom el… a tengert például nagyon szeretem.

-Fontos Önnek, hogy egy képnek legyen mondanivalója, vagy elég ha "csak" gyönyörködtet?

-Természetesen fontos, hiszen a kép adja át a vizuális üzenetet, de ez nem zárja ki azt, hogy valami szép is legyen. A lelkialkatom olyan, hogy inkább vonzódom a pozitív dolgokhoz, mint a depresszióshoz. Nálam nem jött be az az alkotási módszer, hogy „minél mélyebben vagyunk” annál igazabb képet lehet festeni. Az élet szép és szeretném is megélni amikor lehet. Ez nem jelenti azt, hogy sohasem festek olyan képet, ami az élet árny oldalit mutatja meg. Csak nem szeretném, ha ez kerülne túlsúlyba, mert az felemészti az embert.

-Hogyan telik egy napja? 8 óra festés? 8 óra pihenés?:) Kell-e ráhangolódnia a festésre és ha igen, hogyan?Nekem a zene mindig segít. Vagy csak odaáll a festőállvány elél és már siklik is az ecset a vásznon?

Van egy munkamódszerem és pedig, hogy szinte csak természetes fénynél festek. Általában minden nap 10 óra körül kezdek el festeni estig. Utána már csak olyan dolgokat csinálok, amit egyébként is kell. Vásznat feszítek, alapozok, lakkozok stb. Délelőtt szükség van egy kicsi ráhangolódásra, de mivel szinte mindig valami „folyamatban” van ez gyorsan megy. 1-2 napnál nem hagyok ki többet csak, ha elutazom. Pár órára le sem ülök festeni, nincs értelme, csak, ha 5-6 órát tudok minimum dolgozni a képen.

A zene sokat segít, szinte mindig hallgatok valamit. Rockzene rajongó vagyok, ezért megvan a lendület is

-Van- e olyan kedvenc régen élt vagy kortárs festőművésze aki teljesen más stílusban fest mint Ön és mégis példaképe valami miatt?

Szeretni igazán azokat szeretem akiknek a képi világa hasonló az enyémhez, de a művészet attól szép, hogy sokszínű.

Még több festményt csodálhatnak meg:   

 
https://www.facebook.com/cene.gal.istvan/
 
 
                                                                                                                                                írta és szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő