2016. jan. 19.
Ismerjék meg Béres Ferenc festőművészt  
" Ezeknél a képeimnél az ihletet a nagyvilágból merítem, és általában nem a szép és jó dolgokra fókuszálok. ( A szép dolgok megfestéséhez szerintem nem vagyok elég tehetséges azokat meghagyom más, nálam ügyesebb alkotóknak ) Szerintem manapság egy elég elfuserált, groteszk, „defektes” világban élünk, ami mellett én személy szerint nem tudok „szó” nélkül elmenni, de ennek köszönhetően, ez a téma forrás egy darabig még nem fog kiapadni.  Szeretek szokatlan dolgokat és témákat megjeleníteni, kicsit a (nem túl rózsás) jövőbe tekinteni. Szeretem gondolkodásra bírni és néha kicsit összezavarni a képeimet megtekintő nézőközönséget. "

- Mióta festesz?

 A szó szoros értelmében vett festményeket kb. 5 éve készítek. Persze az előtt is folytattam alkotó tevékenységet, de azok főleg ceruzarajzok valamint kisebb akril festmények voltak. Végzettségemet tekintve dekoratőr vagyok ebből kifolyólag -a Budapesti Dekoratőr Iskola elvégzése után- elég sok jármű és egyedi dekorációt is festettem airbrush technikával. Ebbe egy idő után kicsit belefásultam, mivel sokszor nem volt lehetőségem kibontakozni, mert a megrendelői igények megkötötték a kezem. És talán ez is közrejátszhatott abban, hogy cirka 5 évvel ezelőtt elkezdtem megfesteni a saját gondolataimat a saját képi világomba ültetve.


- Milyen technika áll Hozzád közel? Miért?

 Az alkotó évek során sok technikát kipróbáltam. Mint sokan mások én is végig jártam a „szamárlétrát” a temperától kezdve az olajfestékig. Mint ahogyan említettem régen sokat festettem retuspisztollyal és akrillal, de idővel rájöttem, hogy ezekkel nem mindig tudom megvalósítani az elképzeléseimet, ezért lassan áttértem az olajfestékre. Na persze ez nem ment zökkenőmentesen, kezdetben voltak „konfliktusaink”, amikor nem alakult minden úgy a festővásznon, ahogy én akartam… De mára már egész jól összebarátkoztunk, olyannyira hogy most már jóformán csak olajjal festek. Számomra az olajfesték új távlatokat nyitott a képi megjelenítésben, az illatát pedig egyszerűen nem tudom megunni. Bár nem tagadom, van még mit tanulnom vele kapcsolatba, de szerintem „ő” már elkísér életem végéig.

- Mit kell tudni erről a technikáról, mennyiben más könnyebb/nehezebb mint a hagyományos ecsettel való festés?! Mennyibe kerül kb. egy kezdő felszerelés?

 A retuspisztolyról általában azt gondolják az emberek, hogy ez egy új keletű, modern találmány, pedig ez nem így van. Ennek az apró kis szerkezetnek a története egészen az 1900-az évek elejére nyúlik vissza. Bár akkoriban többnyire csak fotósok használták, innen is ered a kicsit elferdített magyar elnevezés, hogy retuspisztoly. Bár ha jobban belegondolunk tükörfordításban a „légecset” is elég esetlenül hangzik… 

 Ez az eszköz igazából az 1950-es évek környékén lett igazán felkapott képzőművészeti körökben. Főleg a hiperrealista és fotórealista művészek használták nagy előszeretettel, ami érthető is, mert a szétporlasztott festéknek köszönhetően pillanatok alatt tökéletes színátmenetek készíthetünk vele. A hetvenes évek elején néhány vállalkozó kedvű művész rájött arra, hogy ezzel a kis pisztollyal nem csak vászonra lehet festeni, hanem jóformán mindenre. Ekkor kezdett virágzani az úgynevezett „Custom Painting” és megjelentek az első olyan jármű dekorációk, amik már kész képzőművészeti alkotások voltak. Ez az „irányzat” a mai napig nagy népszerűségnek örvend, bár itt már nem elég, ha az embernek van két ügyes keze, tisztában kell lenni az autófényező szakma alapjaival is. Napjainkban a retuspisztolyt már számtalan helyen használják: testfestők, műköröm építők, kozmetikusok, cukrászok… stb. A működési elve 100 év alatt semmit sem változott. A pisztolyba áramló alacsony nyomású sűrített levegő porlasztja szét a pisztoly szórófejébe jutó festéket. A szétporlasztott festék pedig addig száll a levegőben amíg nem „talál” egy olyan felületet amin megtelepedhet. Ez a felület pedig szinte bármi lehet, fa, vászon, fém, kő, műanyag, bőr… de még üveg is.


 

 Teljesen más így festeni, mint ecsettel. Nem nehezebb, de nem is könnyebb. Mint minden eszköznek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Nagy előnye, hogy hibátlan színátmeneteket lehet készíteni vele, nagy felületeket festhetünk le homogénre pillanatok alatt, festhetünk vele 0,3 mm vékony vagy akár 4-5 cm vastag vonalakat is, kellő hígítás mellett a létező összes festék fajtával lehet használni.

 A hátránya, hogy folyamatos sűrített levegő ellátásra van szüksége (tehát kell hozzá egy kompresszor), a szétporlasztott festék egy része a levegőben szállva bejut az orrunkba, szánkba és előbb utóbb a tüdőnkbe (ez ellen maszkkal lehet védekezni, de 9-10 órán keresztül ez kényelmetlen, főleg nyáron) és ami számomra a legnagyobb hátránya, hogy nem lehet vele olyan szép textúrákat létrehozni, mint akril vagy olajfestékkel. Ezért az airbrus képek mindig kicsit „élettelenebbek”, „lelketlenebbek”, mint egy hagyományos festmény.

Ezeket összevetve mégis azt mondom, hogy zseniális kis találmány. Javaslom mindenkinek, aki teheti, hogy egyszer próbálja ki. Egy pisztoly manapság már nem olyan drága, mint 10-15 évvel ezelőtt. 15-20 ezer forintért már nagyon jó precíz pisztolyokat lehet kapni. Egy megbízható kompresszor kb. ugyan ennyibe kerül, de ezeket csak egyszer kell megvenni. Akkor is érdemes beruházni, ha nem akarunk airbrush művészek lenni, mert kiegészítő technikának is nagyszerű a mindennapi alkotó tevékenységben.

- Van példaképed?

 Konkrét példaképen nincs. Viszont órák hosszat tudom nézegetni, tanulmányozni Zichy Mihály, Markos Lajos, Natalia Fabia, Malcolm Liepke, vagy akár Michael Hussar festményeit.

                                     
 

- Vettél már részt pályázaton? Hogy fogadtad a hírt hogy a nyertesek között vagy?

 Ilyen jellegű pályázaton még nem vettem részt. Ez volt az első és álmomban sem gondoltam volna, hogy bekerülök a legjobbak közé. Számomra hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy ilyen remek művészek festményei között szerepelhet az én alkotásom is.

- A színes Magyarország témában a "Távolodó síneken" című képet adtad be. Miért pont ezt a képet?

 A pályázat témáját látva rögtön tudtam, hogy ezzel a képemmel fogok pályázni. A gőzvontatás a magyar vasúttörténet egyik legmeghatározóbb periódusa volt, ennek tudható be, hogy napjainkban is reneszánszát éli, bár sajnos már csak nosztalgia vonatok formájában. Bár ezek a mozdonyok általában feketék voltak azt gondolom, hogy régen és most is Magyarország üde „színfoltjainak” számítottak, számítanak.




 

- Mesélj egy kicsit a képről, az ihletőjéről. Mikor és miért festetted?

  A képeimet én általában két teljesen eltérő kategóriába szoktam sorolni. Az egyik kategória egy szürreális, kissé antiutopisztikus világ némi társadalomkritikával megfűszerezve, a másik pedig egy jóval könnyedebb, egy a járművek ábrázolásával foglalkozó vonal. Gyerekkorom óta mániákusan vonzódom a nagyméretű járművekhez. Legyen az kamion, busz vagy mozdony. Ezért sokszor a festményeim témájául is választom őket. Szeretem megjeleníteni a monumentális méreteket, robosztus formákat és a belőlük áradó nyers erőt. Ezek a monstrumok másnak általában csak egy halom rozsdás ócskavasat jelentenek, nekem viszont „múzsák”.  Ezeknél a képeimnél olykor szeretek visszatekinteni a múlt kor technikai vívmányaira, a „Távolodó síneken” című képem is így született.

- Gyönyörűek és megkapóak a szürrealista témájú festményeid! Honnan? Miből merítesz hozzájuk ihletet?

Ezeknél a képeimnél az ihletet a nagyvilágból merítem, és általában nem a szép és jó dolgokra fókuszálok. ( A szép dolgok megfestéséhez szerintem nem vagyok elég tehetsége azokat meghagyom más, nálam ügyesebb alkotóknak ) Szerintem manapság egy elég elfuserált, groteszk, „defektes” világban élünk, ami mellett én személy szerint nem tudok „szó” nélkül elmenni, de ennek köszönhetően, ez a téma forrás egy darabig még nem fog kiapadni. 

 Szeretek szokatlan dolgokat és témákat megjeleníteni, kicsit a (nem túl rózsás) jövőbe tekinteni. Szeretem gondolkodásra bírni és néha kicsit összezavarni a képeimet megtekintő nézőközönséget. Ezek a festmények általában társadalomkritikák is egyben, és mivel verbálisan nem igazán tudom jól kifejezni magamat ezért jó érzés kifesteni magamból ezeket a gondolatokat. Jól tudom, hogy ezektől a képektől nem fog jobb irányba menni a világ, de nem is ez a célom. Kicsit önző módon ezeket a képeket én „magamnak festem”, de a kiállításokon és egyéb visszajelzésekből azt tapasztalom, hogy elég széles körben nyeri el az emberek tetszését és már szinte várják az újabb alkotásokat. Ennek természetesen nagyon örülök.


 - Hogyan születik meg egy ilyen témájú kép? Vázlatok, tanulmányok előzik meg a festést?vagy egyszuszra "hirtelen felindulásból" fested meg őket.

 Naponta rengeteg festmény ötlete fogan meg a fejemben, de ezeknek időhiány miatt sajnos csak egy töredéke születik meg festmény formájában. Ha nagyobb horderejű képet festek, azt mindig gondos tervezés és utána járás előz meg, de az is előfordul, (főleg kisebb képeknél) hogy csak leülök és festek…


- Milyen terveid vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Veled, és a munkáiddal találkozni?

 A jövőre nézve egy nagy tervem illetve álmom van. Szeretnék a lehető legtöbb időt alkotó tevékenységgel tölteni, folyamatosan fejlődni és kiállítani a munkáimat. És remélem, egyszer eljutok oda, hogy a hobbim lesz a munkám és akkor azt csinálhatom reggeltől estig, amit igazán szeretek.  Egy másik gyerekkori álmom is elkezdett megvalósulni, amikor pár hónapja elkezdtem tetoválni. Ez egy izgalmas, érdekes és egyben nagyon nehéz művészeti ág. Itt szinte mindent a nulláról kell kezdeni. Meg kell szokni, az új anyagokat, eszközöket és nem utolsó sorban azt, hogy itt a „vászon” él, mozog, lélegzik és a legtöbb esetben nem sík a felülete, hanem domború és homorú… De tetszik ez a kihívás.



web: http:// www.beresferenc.hu
facebook: Béres Ferenc - "Festéktüsszentő"

 

szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő