2016. okt. 06.
Mi is az a linómetszés?  
A linóleummetszet vagy linómetszet a fametszethez hasonló magasnyomású sokszorosító eljárás, az ilyen eljárással készült grafikai lap. A fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először a puhább, homogén szerkezetű anyaggal, a linóleummal. A sima linóleumlapra felvitt rajz alapján árokvésővel vájják ki azokat a részeket, melyek a nyomtatás során nem hagyhatnak nyomot a lapon

  A linóleummetszet dúca a parafa és lenolaj felhasználásával előállított linóleumlap. Ez a fánál jóval könnyebben és gyorsabban munkálható meg. A rézkarc, rézmetszet aprólékos megjelenésével szemben, ez az eljárás inkább széles, foltszerű hatások megjelenítésére, összefogott rajzú, síkhatású képek elkészítésére alkalmas.

  A pontos metszéshez szolgáló segédrajzot a papírról (pauszról) legkönnyebben indigó segítségével másolhatjuk át a linóleum felületére, melyet előzőleg benzines ronggyal vagy más oldószerrel többszörösen zsírtalanítottunk. (Ennek során soha ne használjunk szappant vagy más kozmetikumot, mivel a bennük található illóolajok, krémek lehetetlenné teszik a későbbi nyomatást!) A majdani mű tervezése, illetve a kompozíció kialakítása során (arányok, folthatás, színvilág, vonalvastagságok stb.) mindig vegyük figyelme, hogy a kész nyomat tükörképe lesz az eredeti rajzunknak.

  A véséshez acéllemezből V vagy U alakúra sajtolt és famarkolatba foglalt üreges linóleumvésőket használunk, melyek a munka során viszonylag hamar eltompulnak. Ezért munka közben a belső vágóélüket finom szemcséjű csiszolókővel vagy kis háromszög- vagy félkör-profilú tűreszelőkkel fenhetjük meg. A fenés során figyeljünk arra, hogy a vésők profilja egyenes maradjon, így elkerülhetjük a kések félrecsúszását, szándékolatlan irányváltását.

  A munka menete teljesen hasonló pl. a fadúc megmunkálásához; viszont az aránylag törékeny és morzsolódó anyag nem teszi lehetővé a túl finom megoldásokat és a részletező rajzot. Ezért a vékony vonalak metszésénél mindig ügyeljünk arra, hogy széles alapjuk legyen, különben a nyomtatás során kitörhetnek. A fehéren maradó nagy felületeknél egészen a fa alátétig átvághatjuk (és eltávolíthatjuk) a teljes linóleumréteget, hogy ezeken a helyeken ne tapadhasson meg festék.

  A nyomópapír megválasztása jelentősen befolyásolja a munkánk eredményét. A papírfajtát egyrészt az alkalmazott technika, másrészt a rajz jellege határozza meg. Finomvonalú metszeteket sima, finom struktúrájú, vékony papírra nyomtassunk, nagyobb, síkszerű formák nyomására alkalmasabb a vastag, érdes struktúrájú papír. Ajánlatos minden esetben magas enyvtartalmú papírt választani, hogy nyomtatás közben el ne szakadjon. A nyomatok a kézzel merített papíron a legmutatósabbak. Nyomtatás előtt a papírt alaposan nedvesítsük be (minden egyes ív közé nedves makulatúrapapírt teszünk, és egy ideig lepréselve tartjuk), mert így jobban felveszi a festéket. Vékonyabb papírfajtáknál ez nem annyira fontos, de a vastagabb papírokat szinte kötelező így előkészíteni.

  Bársonyos telítettségű fekete nyomdafestéket állíthatunk elő, ha a dobozából festőkéssel kivett csont- vagy elefántcsont-feketét a festékezőasztal (vastag üveglap, márványlap vagy litográfiai kő) felületén firnisszel vagy valamilyen szárítóval elkeverjük. A festék optimális sűrűsége a rajz jellegétől és a nyomtatáshoz használt papír minőségétől függ. A festéket spatula segítségével egyenletesen szétkenjük a festékezőasztal felületén, és egy kis gumihengerrel szélesen széthengereljük. A festéket bőrtamponnal vagy gumihengerrel visszük fel a nyomódúc kiemelkedő részeire. A festékréteg legyen egyenletes, összefüggő (a festékező szerszámot minden irányban mozgassuk), de ne túl vastag, hogy nyomtatás közben a széleken ki ne sajtolódjék. A fentiekben ismertetett módon kiválasztott és előkészített papírlapot egyetlen mozdulattal, óvatosan helyezzük a nyomóformára. Hogy jól ráfeküdjék, berakó keretet is használhatunk, amelyet tájékozódási jelekkel látunk el. A papírt könnyedén lenyomjuk és vékony, sima kartonlappal lefedjük, hogy védjük a nyomat hátoldalát, és hogy a metszet vagy véset éles széleinél be ne szakadjon. A tulajdonképpeni nyomtatást simítócsonttal végezzük; körkörös mozdulatokkal és egyre erősebben megnyomva simítjuk végig vele a nyomódúcot. Nagyobb formátumú dúcokról való nyomtatáshoz krómozott acéllemezből készült dörzsölő korongot használunk. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a rajzot mindenütt lenyomtattuk, eltávolítjuk a kartont, és a nyomatot egyik sarkánál fogva óvatosan leemeljük. A nyomatok lapjait vagy külön-külön lefektetve hagyjuk megszáradni, vagy tiszta makulatúraíveket helyezünk közéjük.

Gépi nyomtatás

  A művészi kézi nyomtatás fenti módszerével, ha nem túl magas a tervezett példányszám, a teljes mennyiség előállítható. Nagyobb példányszámok esetén célszerűbb a nyomtatást magasnyomó gépen végezni. (A legegyszerűbb a kézi sajtó, melyet Gutenberg a könyvnyomtatással egyidejűleg talált fel. Az ismert szőlőprést úgy módosította, hogy a törkölyös ládát egy sík lappal helyettesítette, amelyre ráhelyezte a nyomóformát. A sík felületről sík felületre való nyomtatás elve alapján egészen a XVIII. század végéig építettek fából sajtópréseket. Ezután vasból kezdték készíteni őket, sorozatos újításokkal tökéletesítve a konstrukciót.)

  Színes változatánál vagy ecsettel kell felvinni a színeket közvetlenül a dúcra, vagy színenként külön dúcokat kell készíteni. Ha azt akarjuk, hogy minden későbbi nyomat egyformán legyen színes, akkor annyi dúcot kell készíteni, ahány színt akarunk alkalmazni. Ez esetben az egyes dúcokra a rajznak csak azokat a részleteit kell metszeni, amelyek azonos színűek. A színes nyomtatáshoz egyre többen használnak olajfestéket. Ebből elegendő, ha néhány alapszínt szerzünk be, mivel széles színskálát állíthatunk elő, akár úgy, hogy a festékező asztalon közvetlenül összekeverjük, akár úgy, hogy egymásra nyomtatjuk őket. Különösen akkor ajánlatos egymásranyomással újabb színárnyalatokat előállítani, ha könnyű, akvarellhatású, áttetsző színekkel dolgozunk. A színeket keverőfehér hozzáadásával tudjuk világosabbá, és így áttetszővé tenni. Az árnyalat színességét úgy ellenőrizzük, hogy a festéket fehér krétapapíron ujjunkkal szétkenjük, a fedőképességét pedig úgy, hogy fekete papíron tesszük ugyanezt. A színek nyomtatásának sorrendje ebben az esetben tetszőleges; mégis célszerű először a fekete rajzot lenyomtatni, és ennek megszáradása után előbb a sárgát, azután a vöröset, majd a kéket. Ily módon győződhetünk meg a legjobban az illesztés pontosságáról. Ha fedőfestékekkel nyomtatunk, közvetlen színhatásukkal kell csak számolnunk, az átfedésből adódó keverékekkel nem. A legnagyobb fedőképességgel rendelkező festék a kremsi fehér vagy titánfehér, a krómsárga, a kármin és az okker. Ezek a festékek sűrűbbek és fényállóbbak, mint a lazúros festékek, és egyenletesen nyomtatnak. A színek nyomtatását ezúttal a legvilágosabbaktól (sárga) a fekete felé haladó sorrendben kell végeznünk. Ha a próbanyomatok készítése során nem tudjuk megvárni, hogy az előző szín teljesen megszáradjon, mielőtt a következőt lenyomtatjuk, hintsük be a nedves festéket magnéziumporral.

  A nyomatok minőségét sokszor lerontja a használt gyenge minőségű (töredező, elöregedett, túl vékony hordozójú stb.) linóleum, illetve annak helytelen kezelése (rossz zsírtalanítás, megfelelő szélességű alapot nélkülöző vonalak metszése stb.). Más esetekben a hibásan megválasztott nyomtatási segédeszközök (pl.: rossz festék, nem megfelelő hígító, ill. rossz arányban használt hígító, rossz nedvszívó papír) okoznak problémát. Nézzünk pár tipikus hibát.

  • Túl sok festék a finom, kevéssé bemélyített részeken. Oka lehet a túl híg vagy a túl sűrű festék. A lemezt a festékhez ajánlott oldószerrel (pl.: benzollal) le kell mosni, újra behengerelni, de most már a megfelelő állagú festékkel.
  • A festék áthatol a papír hátoldalára. Tipikusan a túl híg festék alkalmazásának következménye, amely nem száradó hígítószert tartalmaz. Ez utólag elválik a pigmenttől, és zsírral itatja át a papírt ott is, ahol nincs rajta nyomás.
  • Csillogó nyomat. Hogy meggátoljuk a kész nyomaton a festék nem kívánatos csillogását a már megszáradt nyomaton – ami pl. erősen enyvezett papíron gyakran előfordul – keverjünk a festékbe 1-2 százaléknyi bolognai fehéret.
  • Festék gyöngyösödése. A nyomtatott felület kásássá válását a festék helytelen hígítása okozza.
  • Papírszakadása a dúcról való lehúzás közben. Olyankor fordul elő, amikor a papír nem tartalmaz elég enyvet, vagy a festék túlságosan kemény, esetleg ragadós, vagy félig száradt csomókat tartalmaz. A megoldás, hogy új, némileg hígabb arányban újrakeverjük a festéket, illetve ellenőrizzük, hogy a henger, hogy nem arról származnak-e a szennyeződések, festékcsomók.
  • A nyomat túlságosan megvastagodik ott, ahol sűrű a vonal. Oka általában túlzott gépi (kézi) nyomóerő, aminek következtében a festék szétnyomódik. A nagy nyomás miatt a papír is szétszakadhat, különösen ha vékony.

A következő részben bemutatjuk, hogyan metszünk linót lépésről-lépésre.

 

forrás: internet