2014. aug. 27.
Művészek és Technikák: Beszélgetés az Ikonfestés múltjáról, jelenéről, jövőjéről Amanda nővérrel  
" Az ikonfestés az egyház szolgálatában áll, az ikon kultikus tárgy, elválaszthatatlan a keleti egyházak liturgikus életétől. "

- Mi is az az Ikonfestés, honnan származik ez a gyönyörű technika?

  Az ikonfestés az egyház szolgálatában áll, az ikon kultikus tárgy, elválaszthatatlan a keleti egyházak liturgikus életétől. Az ábrázolási szabályok azt a célt szolgálják, hogy az azok figyelembe vételével készült ikon betölthesse a feladatát, a megfestett személyek, jelenetek felismerhetők legyenek, s így a hívő szemlélő számára a kívánt hitbéli - lelki üzenetet, ismeretet közvetítsék.

 Ezen túl a keleti egyházak szilárdan vallják, hogy az ikon nem egyszerűen csak ábrázol személyeket, hanem azok az ikon által mintegy jelen vannak (természetesen nem olyan tökéletes jelenlétről van szó, mint ahogyan Krisztus van jelen az Oltáriszentségben), közöttünk vannak. Ezért is figyelhető meg, hogy a templomban az ikont csókkal illetik, ahogyan az ember egy szeretett, becsült személyt üdvözöl.

 

- Hogyan kerültél kapcsolatba az Ikonfestéssel?

 Már többen kérdezték tőlem, hogy hogyan és mikor tanultam meg ikont festeni. Erre legelőször is azt válaszolom, hogy „meg” nem tanultam, sőt valószínűleg életem végén sem állíthatom majd ezt. Talán ezt csak az igazán nagy, korszakalkotó mesterekről lehet elmondani.

 Minden gyerek rajzol és fest, aztán felnövekedve legtöbbször elhagyja ezt a „gyerekes“ elfoglaltságot. Nekem megmaradt egész életemre, bár sohasem végeztem művészeti tanulmányokat. Eleinte idegenkedtem az ikonoktól, aztán, ahogy már szerzetesi életem során a keleti keresztény lelkiséggel kezdtem ismerkedni, egyre közelebb kerültek hozzám, míg – úgy 20 évvel ezelőtt- egyszer nekiláttam az első ikonom megfestésének.

 

- Mennyire "szabad" ez a technika?

  Nagyot alkotni az ikonfestésben is lehet, bár azon lehet vitatkozni, hogy művészetnek vagy kézművességnek tekinthető-e. Az ikonfestő nem egyéni ihletét követi, hanem létező, gyakran nagyon régi modellek felhasználásával dolgozik. Ezt viszont nem jelent egyszerűen másolást, a régi ikonfestő kézikönyvek (Athosz-hegyi ikonfestő könyv, a Sztroganovok festőkönyve…) leírásai a hagyományon túl meglehetős szabadságot engednek a festőnek.
 


- Mit gondolsz az ikonfestés múltjáról , jelenéről, jövőjéről?

 Mint a régi időkben, ma is vannak ikonfestő iskolák, melyeket gyakorta nagy mesterek vezetnek. A festés technikája ősi, hagyományos, de ez nem azt jelenti, hogy változatlan. Alapjában el lehet mondani, hogy az ikont tojástemperával, azaz tojássárgájába kevert festékporral festik.

 A középkorban, egészen az olajfesték „feltalálásáig” ez a technika Európa-szerte ismert és általános volt. Az így nyert festéket szükség szerint vízzel hígítják; az oroszok a hígabb festéket szeretik, tócsázva festenek, míg a görög iskolákban az ikonok szárazabb ecsettel, „vonalkázós” módszerrel készülnek. Híres mesterek viszont az újításoktól sem riadtak vissza. Rubljov ikonjainak vizsgálata pl. kimutatta, hogy a szent festő (Uram bocsá’!) olajat is kevert a festékébe, a 20. századi Franciaországban élt, orosz származású szerzetes-festő, Grégoire Krug pedig mintha egyenesen a tubusból nyomta volna a festéket a deszkára!

 
 Minden korszaknak megvan a maga elképzelése a szépségről, a tökéletességről. Ma legtöbbször a 15.-16. századi, különösen orosz festők műveit csodáljuk, azokat vesszük alapul.

Kialakítunk-e ugyanakkor egy saját szépségeszményt?
Lehet-e a 20.-21. századi ikonfestésre, mint sajátos stílusra tekinteni?
Ezt nehéz lenne megmondani, talán mi nem is tudjuk meghatározni, majd csak az utánunk jövők, akik már visszafelé néznek korunkra.

 

 

http://www.monasteresaintelie.com

 

                                                                             Amanda Nővér (Szent - Illés Monostor )                                  

               

                                                                                                                                 (szerkesztette: Stafaich - Veres Enikő)