2015. márc. 16.
Régi korok híres festői 2. rész: Paul Cézanne  
„Nézzétek a Sainte-Victoire-t! Micsoda lendület, micsoda királyi igyekezet a nap felé, este pedig, amikor teljes súlyával elterül, micsoda melankólia! Ezeket a sziklákat tűz alkotta és ma is tűz lakozik bennük. Nappal olyan, mintha az árnyék - rémültében reszketve - menekülne tőlük."

 Paul Cézanne

 

  Az apja bankárnak szánja, a fiú viszont a XIX. Század legnagyobb festője lesz. Ahhoz,  hogy ezt elérje Cézanne tántoríthatatlan méltósággal visel el minden viszontagságot. Olykor mérgelődik az atyai intelmeken, vagy bosszantja barátja, Emile Zola, aki fokozatosan eltávolodik tőle. Az is előfordul, hogy felesége értetlensége idegesíti. Leginkább azonban Cézanne mindezeken csak nevet és magányosan folytatja az útját abba az irányba, ami az életének értelmet ad: a festészet felé.


Kártyázók  1893 – 1896


 Cézanne egész életén keresztül dolgozik bizonyos témákon és átlényegíti azokat. Az egyik ilyen téma a kártyázók sorozata. Ezek megszületése a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor a festő Aix-ben tartózkodik. Mezőgazdasági munkások ekkor a modelljei, mégpedig a család Jas de Bouffan – i birtokáról. 1890. őszétől kezdve az asztal mellett ülő, kártyázásba merülő falusiak témáján dolgozik. Van olyan kép, amelyik öt kártyázót ábrázol, egy másik négy figurás, de van három és két kártyázót bemutató kép is, amelyekből található alkotás a párizsi Musée d’Orsay-ben is. A ’kártyázók’ témája régi  idő hagyományaihoz nyúlik vissza, egészen a XV. századig.

 Ahhoz hogy Cézanne megalkossa a Kártyázók sorozatot, a figurák egymás után sorra modellt ülnek neki, majd az így keletkezett vázlatokat különböző méretű képeken megkomponálja. Az Musée d’ Orsay-ben található képek figurái egyidejűleg fejezik ki a játék lusta hangulatát, valamint azt a koncentrációt, amit ez megkíván. A kép egyfajta párbajt mutat be a két játékos között. A poharak hiányáról az asztalon arra lehet következtetni, hogy az ott látható üveg bor a játék tétje.

 A képen a baloldali figura arca kevésbé kidolgozott, mint ellenfélé, a kártyalapok pedig, amelyekkel játszik, fehérek. Kétség kívül ő veszíti el a partit. De talán az is lehetséges, hogy amikor Cézanne a vászonra emlékeztető fehér kártyákat festett, azt akarta hangsúlyozni, hogy a festészet egy nagy kártyajáték?


 Úgy tűnik, hogy a festő önálló elmélkedésre hívja meg a kép nézőjét. A jobboldali játékos zsebe túl alacsonyan helyezkedik el, ugyanúgy mint ellenfelének a válla. A néző szinte reflex szerűen szeretné azokat helyre tenni. A váll, a zseb, de a szék támlája és a pipa is – nem csak az egésznek a részei, hanem saját, független életüket élik.

 Figyelemre méltó a színek kivételesen rafinált palettája is, ugyanis a meleg, de brutálisan kevert tónusokból a legmagasabb rangú lágyság sugárzik.

 

Csendélet almákkal és narancsokkal


 Gustave Courbet (1819-1877) gyümölcsös csendéletei óriási hatást gyakorolta Cézanne-ra. Mindazonáltal e két festő merőben másként kezeli a témát. Cézáanne szakít a Courbet-ra jellemző realizmussal. Szabad folyást akar engedni az alkotás örömének és megkívánja osztani velünk elragadtatását.

 

                                           Nem másolja le a gyümölcsöket, hanem megfesti „természetüket”.

 
 A gyümölcsös csendéletek vezérmotívumként térnek vissza Cézanne alkotásaiban. Az élettelen tárgyak mellett Cézanne elhelyezi a kert gyümölcseit. A körte és az alma felel meg neki leginkább, tartósságuk miatt. A művész igen lassan dolgozik, ezért nem festhet gyorsan romló dolgokat. Mielőtt elkezd dolgozni, Cézanne nagy gonddal elhelyezi a tárgyakat.



 

A képén a festő nagy odafigyeléssel helyezi el a  vásznon a tárgyakat. Az almák és a narancsok két vonalat alkotnak, ferdén keresztezik a képet. Ez az irány még jobban hangsúlyozza a fehér abrosz alatt látszó kanapé deszkáját. A kompótos edényt, a kancsó és a gyümölcsöket körülvevő drapériát Cézanne számos képén használta. Kitüremkedései egyébként emlékeztetnek a Sainte-Victorie hegységet ábrázoló néhány vásznának szoborszerűségére. A fehér abrosz ellensúlyozza a szövet pompáját. Cézanne gyakran idézi Balzacot (1799-1850) : "Fehér, mint a  frissen leesett hó. "

 A látszat ellenére nincs nehezebb feladat annál, mint visszaadni a vásznon ezt a fehérséget. A festő bevallja: „ Fiatal koromban mindig szerettem volna megfesteni a fenti mondatot, ezt a frissen leesett hóréteget.” Cézanne piramisban rakta a gyümölcsöket annak érdekében, hogy a tömeghatást az optikai illúzió ürügye nélkül érje el. A festő szerint: „ A tárgyak kölcsönösen átfolynak egymásba…Nem szűnnek meg élni (….) Maguk körül észrevehetetlen módon titokzatos sugárzást bocsátanak ki és úgy társalognak, mint mi a tekintetünkkel és a szavakkal…

 

Sainte -Victoire hegy
 

 A Sainte-Victoire hegy 1904-1906 Cézanne egyik kedvenc témája. „Nézzétek a Sainte-Victoire-t! Micsoda lendület, micsoda királyi igyekezet a nap felé, este pedig, amikor teljes súlyával elterül, micsoda melankólia!

 Ezeket a sziklákat tűz alkotta és ma is tűz lakozik bennük. Nappal olyan, mintha az árnyék - rémültében reszketve - menekülne tőlük. Fent található a Platón barlang. Figyeljék meg, hogy amikor nehéz felhők gyülekeznek, árnyékuk vibrál a sziklákon, hogy sül oda és nyeli el azokat a tűz torka” – így ír hőn szeretett helyéről Cézanne.

 

 Cézanne-t nem értették kortársai, de még barátai, sőt felesége sem, aki soha nem fogta fel zsenialitását. Halála után a férje művészetéről elragadtatott Matisse-nak a következőket mondja: „ Tudja, Cézanne sose tudta, hogy mit csinál. Nem tudta, hogy hogyan és mikor fejezze be a képet. Nem úgy mint Renoir és Monet, akik értettek a festészethez.

 

„ Úgy festek, ahogy látok, ahogy érzek...mindent nagyon erősen élek meg. Mások is éreznek és látnak, de nincs bátorságuk. Nekem kérem szépen, van bátorságom nézeteimet kifejezni, az nevet, aki utoljára nevet. „

 

 

Szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő,

Forrás Hres festők magazin