2015. júl. 08.
Régi Korok Híres Festői 5. Rész: Vincent Van Gogh  
"Ez az ember vagy őrült volt, vagy megelőzött mindenkit, de nem tartom kizártnak, hogy mindkettő igaz." - mondta Pisarro van Gogh halála után több évvel. Mindmáig talán ez a legjobb jellemzés arról az emberről, aki a festészetet az őrületig és mindhalálig szerette.

Vincent van Gogh 1853. március 30 -án született Groot Zundertben, Brancia északi részén, vagyis Hollandiában. Édesapja Theodorius református lelkipásztor volt. A család öt gyermeke közül ő volt a legidősebb. A legszorosabb testvéri kapcsolat a négy évvel fiatalabb öccséhez Theohoz fűzte, aki szellemileg és anyagilag mindig segítette őt.

 Van Gogh 17 éves volt amikor elkezdett a híres Goupila Galériában dolgozni. Két évvel később írja első levelét Theonak. A két testvér közötti levelezés különös jelenséget képez. A körülbelül 650 megőrzött levélből származik a legtöbb ismeretünk Van Goghról.
 Vincent  tökéletes alkalmazottnak bizonyul ezért a Galéria elöbb a londoni majd a párizsi részleg vezetésével bízza meg, hiszen a fiatalember folyékonyan beszél angolul és franciául. Testvére, Theo is Goupilnál dolgozik, de ő a brüsszeli kirendeltségen. 1876-ban véglegesen otthagyja a galériát. Úgy érzi, hogy az igehirdetésre van hivatva."Lelkész szeretnék lenni, szeretném megvidámítani a szegényeket." - írja bátyjának egyik levelében. Két év múlva mégis megszakítja teológiai tanulmányait.

 A szegények közé költözik a belga Borinage szénbányavidékre. A bányászok gyermekeit tanítja írni, olvasni és a katekizmusra, ápolja a betegeket, szabadidejében pedig rajzolgat. Ebből az időszakból származnak első tájképei.
 1879 közepén megtudja, hogy az evangélikus közösség, amelynek eddig prédikátora volt nem hosszabítja meg a kinevezését. Összetörten hazautazik Nuenbe a szüleihez, rövid idő múlva - ahogy Theotól pénzt kap - ismét Borinage vidékére utazik. Egyre többet rajzol és a csodált Millet képeit másolja.

 Később testvére segítségével új festészetet ismer meg. Theo hitt az impresszionistákban és a Galéria háta mögött gyűjtötte az amatőr festők: Monet, Pissaro, Sisley valamint Degas képeit. Ott látta meg van Gogh Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte festési technikájával és színvilágával. Theonál ismeri meg Gauguint is.
 Az impresszionista fellángolás rövid ideig tart. Van Gogh a saját újtát keresi. Felismeri, hogy festészete különbözik és ezért más Párizson kívüli világra van szüksége. Úgy véli délen megtalálja a számára szükséges átlátszó levegőt és azt a fényt, amely oly módon világít, hogy a színek úgy látszanak, ahogyan ő szeretné. Később így ír: "a jövő festője színfestő lesz."


 A Krumplievők 1885

 A falusi élet realisztikus festője szeretett volna lenni. Nyomot szeretett volna hagyni, bemutatni az igazságtalanságot és a paraszti lét kemény körülményeit. Fáradhatatlanul rajzolta a paraszti élet különböző területeit, több száz portrét készít, hogy a végén megvalósítson egy nagy művet.

 A Krumplievők című képén mozdulatlanul maguk elé meredő, csüggedt, szerencsétlen falusiakat ábrázol. Még a fény is ki akar aludni. Van Gogh nagy esetlen ecsetvonásokat, az okkersárga borongós egyöntetűségét használja, így éri el a kívánt hatást.
 Millet képein ábrázolt parasztokról azt mondták, hogy úgy néznek ki, mintha azzal a földdel lettek volna lefestve,amelyet rostáltak. Van Gogh szintén barnán alapuló színeket használ, agresszív ecsetvonásokkal kontúrozza a kezek torzulásait, a ráncos arcokat.
 A kép ötlete az egyik olyan este fogant, amikor van Gogh látogatóban volt a de Groot családnál, akik körbeülték a nagy lámpa alatti asztalt. Jól ismerte őket, hiszen Gordina de Groot, az édesanya ült modellt a parasztasszony portréjához.

 


Thanguy apó 1887

  Amikor 1886 márciusában van Gogh Párizsba utazott a testvérénél lakott a Lepie utca 54 szám alatti házban, a Montematre - on.Theo bemutatta az impresszionistáknak és Thanguy apónak, aki ellátta a fiatal festőket festékekkel és egyéb felszereléssel. Thanguy apó nem csak egyszerű boltos volt, inkább mecénás, ha csak kis mértékben is. Mindig megengedte, hogy a festők a saját képeikkel fizessenek, még akkor is, ha azokért senki se akart még egy fillért se adni, hiszen nem csak a vásárlói, hanem a barátai is voltak és ráadásul szegények. Így lett Thanguy apó Cezanne képeinek első tulajdonosa.

 Van Goghgal azonnal megtalálták a közös hangot. Van Gogh két portrét fest Tanguy apóról. Mindkettőn hasonlóan ábrázolja, ugyanabban a pózban: összekulcsolt kezekkel, egy érdekes kalapban, amely a XVII. századi holland portrékon gyakran feltűnik. A háttérben japán fametszetekkel és Japánt dicsőítő feliratokkal. Abban az időkbena teljes francia intelligencia kultiválta a japán kultúrát. Van Gogh is ilyen fametszetekkel díszítette fel a szobáját. Élete végéig hű maradt Thanguy apó festékeihez.


 Thanguy apó nem akart megválni az őt ábrázoló nagyobbik portrétól. Hogy biztos legyen abban, hogy senki nem veszi meg, horribilis összeget kért érte. Csak halála után vette meg egy híres szobrász: August Rodin. Jelenleg a Rodin múzeumban található, Párizsban.

   Csillagos éj 1888

 Az Éjjeli kávézó befejezése után, ahol igyekezett a lámpák szétszóródó fényét visszaadni, nővérének írt levelében elemzi az éjszakai égbolt festésének problémáját:
"Feltétlenül le szeretném festeni a csillagos eget. Gyakran az az érzésem, hogy az éjszaka több színt rejt magában, mint a nappal, az éjjel intenzív ibolyalilával, kékkel és zölddel van tele", de azonnal hozzáteszi:" az természetes, hogy a csillagos ég lefestése nem csak abból áll, hogy a kékesfekete háttére fehér pontokat rakunk."

 Úgy tartják, hogy amikor éjjelente kiment festeni, olyan kalapot viselt, amire gyertyákat erősített. Valóság vagy legenda?! Levelezéseiben sehol sincs nyoma ennek. Csak egy helyen említi meg a gyertyákat: "Ahhoz hogy, megszöntessük az átlagos téli éjszakát, elég egy átlagos gyertya, amely mindent befest a sárga és a narancs gazdag színárnyalataival"
Gauguin érkezése elött a Rodan partján festi meg a Csillagos éjszakát, amelyen a sárga a rózsaszín, a zöld a kék és a nefelejcskék dominál. Lenyűgözik őt az éjszakában felfedezett színek, amelyeket sötét alapra fest. "Az ég zöldeskék, a víz királykék, a mező meg sötétlila. A város lila és kék, a gázlámpák sárgák a rézarany ragyogásába belevegyül egy kis zöldesbarna. A kékeszöldes égen a Nagy Medve zöldel és rózsaszínnel világít, amely lágy kontrasztban áll a gázlámpák brutális arányával."

 Az ecsetvonások itt még tisztábbak és sűrűbbek, de a vonalak már örvénylenek. Az ég nagy ciklon, amely feneketlen szakadékba ragadja el a művészt, a csillagok pedig a szemekben szétrobbanó fénylő pontokká válnak.


 

 Van Gogh nem ismerte a kompromisszumot és nem tudta alárendelni magát a tekintélynek Ezért hagyta ott az egyházat és a művészetben az akadémiát, ezért távolodott el a hozzá oly közel álló impresszionistáktól is. Művészete, mely a magányból és a fájdalomból született, csak halála után ért el sikereket.

 

Forrás: Híres Fesők magazin

szerkesztette: Stefaich- Veres Enikő