2016. júl. 04.
Tájak és művészetek: Csodálatos Erdély  
Kevés olyan európai táj van, amely a természeti és emberi benyomásoknak azt a gazdagságát képes nyújtani, mint a székelység földje. Erdélyben az élet nyüzsgése mögött ott virul és ragyog egy évszázados mély kultúra.

 Erdély nerm csak szemet gyönyörködtető természeti látnivalói miatt ragadott magával, hanem hagyományörző népművészetével is. Megcsodálhatunk itt  aprólékos munkával faragott, gazdagon díszített székelykapukat, fából készített  tulipános ládikákat, gyönyörű kézzel festett, templomok belsejét díszítő kazettás mennyezetet.

Erdélyi házak

Erdély építészete, faluképe, barátságos mesevilág szerű körtornácos házai azonnal magával ragadják az odalátógatókat. A házikókba lépve, olyan érzésünk támad, mintha itt pár száz évvel ezelött megállt volna az idő. Gyönyörű hímzésekkel gazdagon díszített textíliák, kézzel festett kerámiák, faragott kis szekrények, szines tulipános ládikák fogadnak minket.

  Mindig is csodálattal töltöttek el az aprólékos gonddal megmunkált tárgyak. Ezektőll a finom részletektől válik valami egyedivé, ettől töltődik fel lélekkel.

Erdély templomai

  A festett kazettás mennyezetek a magyar népművészet és egyházi művészet szemet gyönyörködtető alkotásai a reneszánsz kora óta. A reformáció sok mindenben az ősi egyszerűséget hozta vissza a kereszténységbe. Különösen a református és unitárius gyülekezetek templomainak falát lemeszelték, egyszerűsödött a templomok belső bútorzata is. 

Központi szerepet kapott az igehirdetés helye, a szószék, és az úrvacsora kiosztásának helye, az úrasztala vagy az oltár. Az ünnep azonban mindig megkövetelte azt, hogy különös gondossággal alakítsa ki a közösség, akár az egyszerű helyszíneket is.

A Kárpát-medencében még a mai, erősen leromlott állapotban is több kazettás mennyezet található, mint a maradék Európában összesen.(Ebben a tekintetben hasonló a helyzet az ugyancsak rangján alul kezelt kerektemplom-témához.) Nálunk a máig egészben vagy részben fennmaradt kazettás mennyezetek száma a százas nagyságrendben (száz és ezer között) mozog, és egy-egy templomra átlagosan száz kazettát számíthatunk.


 A Kárpát-medencén belül a festett kazettás mennyezetek és az ún. „rokonemlékek” (karzatmellvédek, padelőlapok, szószékek és feljáróik oldallapjai) ábraanyaga nem egymástól elszigetelt motívumok önkényes válogatású és elrendezésű halmaza, hanem nagyon is célszerű és jól felismerhető-rekonstruálható rendszert alkot. Ez a rendszer mind alapvonalaiban, mind konkrét formaképleteiben igen nagymértékű egyöntetűséget mutat a Kárpát-medencén belül, az egymástól tetemes távolságra lévő helységek esetében is.
 

Székelykapuk

  Általában a gazdagon díszített, faragásokkal teli, fedeles, fából készült kapukat nevezzük székelykapuknak – többnyire külön bejárata van a gyalogosok és a kocsik számára. Ez viszont csak a meghatározás, a székelykapu valójában egy szimbólum, mely a tulajdonos személyéről is sokat elárul – rangjáról, koráról, mesterségéről. Elsősorban persze azt, hogy székely – volt idő, mikor a nem székelyeknek nem is volt szabad ilyen kaput építeniük a házuk elé. Így érthető, hogy a kapuk legjellegzetesebb díszítései éppen a székely és ősmagyar szimbólumok, mint pl. a madár, a nap, a hold, a csillagok és a virágok.

 Pár száz évvel ezelőtt még igaz volt az állítás: nincs két egyforma székelykapu, vagy mutasd a kapudat, és megmondom, hogy ki vagy!

  Leggyakrabban cserfából (ez több száz évet is kibír!) és tölgyfából. A fát egy éves szárítás után kezdték csak megmunkálni, hogy elejét vegyék a későbbi deformálásoknak. Oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg.

  A székelykapukat régebben csak faragták, de a XVIII. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak, a kapukon a sárga vagy a lila szín sohasem fordul elő. A kapuoszlop alsó része faragatlan, majd fölfelé rózsa vagy levélfüzér faragással díszített.

 Szinte kötelező ráírni a székelykapura, hogy ki állítatta és mikor. A székely emberek hitére jellemző, hogy minden kapun ott szerepel, hogy Isten segedelmével készült. A székelykaput így valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűvel...

 Néhány gyakran használt felirat a székelykapukon

– A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.
– Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz.
– Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.
– Isten segedelmével állíttatta ..... és neje az Úr .... esztendejében!
–  Jó szívű barát, bejöhetsz.
– Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja.
– Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.
– Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni.
– Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.

 Amikor véget ért erdélyi kirándulásunk és el kellett búcsúznom ettől a csodálatos világtól, kis családommal együtt elhatároztuk,  hogy mindenképpen visszatérünk még ide, erre a gyönyörű helyre ahol az ember azt érezheti, megállt az idő.
 


fotók: saját archívum
forrás: internet




Galéria