2018. aug. 28.
A 2018-as Pannoncolor Művészeti Naptár augusztus hónap festőművésze: Ozsváth György  
"Szerintem, mindenkiből lehet festőművész (és ez bármilyen más dologra is érvényes), aki elhivatottságot érez magában és olyan adottsággal rendelkezik, amely arra készteti, hogy ne hagyja abba a felmerülő kudarcoknál és kitartó folyamatos tanulással szüntelenül fejleszti képességeit."

- Mit jelent Önnek a  művészet?

 A művészet az emberiség egyetemes kultúrájának szerves része. Az ember belső világának, gondolatainak, érzéseinek megnyilvánulása, kifejezése. Egy olyan vágy, állapot, amely hatása alatt az ember valami új dolgot hoz létre. Az új dolog pedig a „műalkotás”. Az emberi tevékenység során számtalan új dolog keletkezik, de a műalkotás különbözik ezektől, mert az, átlagot meghaladó színvonalú, amelyet csak különleges képességű (művész)ember tud létrehozni. Annak eldöntése és megítélése, hogy melyik alkotás műalkotás, mindig annak a közönségnek a döntésén alapul, amely az adott kor szellemiségének és gondolkodásmódjának a birtokosa.


- Kit tekintünk ma festőművésznek? Mikor mondhatja magáról egy alkotó ember, hogy művész vagyok?

 A festőművészeket képzik, az egy szakma. Ma Magyarországon többek között a Képzőművészeti Egyetemen képeznek festőművészeket, ahol diplomát is kapnak a hallgatók. Bizonyára pontosan meg van határozva, mint ahogy minden más felsőfokú intézményben, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki festőművész végzettséget szerezzen.  De tudomásom szerint más egyetemeken is folyik ilyen képzés, sőt úgy tudom, hogy OKJ-s képzés is létezik hazánkban ilyen témában. Természetesen számtalan hasonló jellegű intézet, akadémia van a világon és persze önképzés útján is lehet tanulni, anélkül, hogy az egyén valamilyen intézménybe járna. A lényeg szerintem az, hogy eredményes vizsgát kell tenni, ahhoz, hogy a címet lehessen használni, mint ahogy minden más szakma esetében is így van. (Én nem jártam semmilyen művészeti ismeretet oktató intézménybe, mindazt a tudást, amivel ezen a téren rendelkezem, önképzés útján szereztem meg. Én hivatalosan felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkezem).


- Miért éppen festés?

 Először rajzolni kezdtem, már kora gyerekkorban, majd az iskolában a festés, rajzolás hivatalos tantárgyi tevékenység, amelyhez erős vágyat éreztem, és természetesen nemcsak iskolai keretek között, hanem a szabadidőmben is gyakran végeztem. Ez volt számomra – 6-10 évesként - az önkifejezés egyik, de nem egyedüli eszköze. Ezenkívül sok minden mást is csináltam, ami érdekes volt számomra. Ilyen dolog volt pl. a fényképezés a labormunkákkal együtt, sztereófotózás, holográfia, távcsövek világa, stb. és mindez a gyakorlat szintjén is. Folyamatosan fejlesztettem a módszereimet, így volt ez a festéssel is egészen 25 éves koromig. Akkor letettem az ecsetet és jó 30 évig egyáltalán nem festettem. 10 évvel ezelőtt kezdtem újra festeni és folytattam ott, ahol abbahagytam.


- Hogyan lehet ma művészként érvényesülni Magyarországon?

 Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni, mert nem ebből éltem és ma sem ebből élek. Mérnökként dolgoztam egy nagyvállalatnál és a műszaki élet éppen elég érdekes tevékenységet kínált számomra (automatizálás, számítógépek megjelenése, programozás, stb.) hogy ne jusson eszembe a festés. És nem is jutott a fent említett ideig.


- Van- e még szüksége az embereknek valódi alkotásokra? Miért elégednek meg sokan a nyomtatott képekkel?

 Műalkotásokra mindig szüksége van az embereknek és ezt az igényüket a múzeumok, galériák elégítik ki. Az igazi műalkotások nagyon drágák, nem viheti haza mindenki a pl. a Mona Lisa-t. Ehelyett számtalan igényesen megszerkesztett művészeti témájú könyv kerül kiadásra és ilyen formájában ki-ki kedve szerint otthonában élvezheti a leghíresebb alkotásokat is és jó minőségű reprodukciók is vásárolhatók megfizethető áron. Van azonban a világban egy másik jelenség, amely a műélvezet helyett a mű birtoklását helyezi előtérbe és csupán üzleti, befektetési szempontokat vesz figyelembe, amely eltorzítja a műalkotások valódi értékét.


- Mik a tervei a jövőre nézve a művészet terén?

 Mindig van elképzelésem, milyen témájú képet kellene az elkövetkezőkben festenem, de ezek megvalósítása nincs időhöz kötve. Alkalomszerűen, rendszertelen időközönként szoktam festeni. Néha, pl., egy-egy pályázat esetén, mivel itt határidők vannak, arra szoktam készülni (ilyen volt az Önöké is). A témát illetően a tájkép, városkép továbbra is napirenden marad, de figurális képek is szerepelnek az elképzeléseim között.


- Hogyan lehetne az emberekhez közelebb hozni a művészetet?

Ezen a kérdésen még nem gondolkodtam, úgyhogy ezt meghagyom a kultúrpolitika számára.


- Mi a véleménye a Panonncolor festékekről?

 Én többnyire akvarelleket festettem eddig, és mostanában is gyakran, de Pannoncolor akvarellfestéket még nem használtam. Az utóbbi időben egyre gyakran festek olajképeket, amikhez egyedileg összeválogatott Pannoncolor festéket használok. Más gyártótól származó olajfestékem nincs. A Pannoncolor festékkel tökéletesen elégedett vagyok, színei tiszták, intenzívek, kellő mennyiségű pigmentet tartalmaznak megítélésem szerint. (De, ha már szóba jött a minőség, némi kritikát azért megfogalmazok. A festékkel nincs bajom, de a tubus csavaros kupakjával igen.  Egészen kis erővel meghúzva is a csavaros kupak recés feje elválik (leszakad) a menetes részről és attól kezdve nem lehet lezárni a tubust, kifolyik a festék. 22 ml-es tubusról van szó).  Használok Pannoncolor akril festékkel is, amivel hasonlóképpen elégedett vagyok.


- Milyen új technikát tanulna még meg szívesen?

 Temperát, pasztellt, tust, akvarellt, olajat, és akrilt használtam már eddig, de lényegében csak az utóbbi három technika az, amit rendszeresen alkalmazok és ezekhez szükséges képességeimet fejlesztem folyamatosan.


- Milyen témában festene még szívesen?

 Szívesen festek tájképet, csendéletet, virágokat, városképet, utcaképet, portrét, figurális képeket, de absztrakt képet még soha nem festettem és nem is tervezem, ennek ellenére szeretem alkalmazni az absztrakt formákat és meg is fogalmazom magamban, figyelek is rá egy-egy konkrét kép festése során.


- Járnak manapság az emberek kiállításokra? Van-e értelme kiállítani?

 Azt tapasztalom, hogy sok ember érdeklődik és jár kiállításokra, de kiállítani csak akkor érdemes, ha nem egy eldugott könyvtárban rendezik, hanem valóban egy erre a célra szolgáló kiállító helyen, galériában.


- Meg lehet élni ma az alkotásból?

 Ezt a kérdés szintén nem tudom megválaszolni, mert nem ebből élek és nem az, az elsődleges célom, hogy értékesítsem a képeimet.


- Heti hány órát tölt a vászon előtt?

 Nem rendszeresen, hanem alkalomszerűen festek. Van úgy, hogy hetekig egy ecsetvonást sem teszek, azután, ha úgy adódik egymás után több képet is elkészítek. A képeimet mindig pár nap alatt készre festem és utána még egy-két napig nézegetem, apró javításokat még végzek rajtuk és kész. Nincsenek befejezetlen festményeim és a korábban készített festményeket sem szoktam újra elővenni és változtatgatni (akvarellnél nem is lehet „büntetlenül” megtenni). Amikor már intenzíven foglalkoztat egy téma, de még nem került sor arra, hogy nekikezdjek, gondolatban is szoktam festeni, ha olyanok a körülmények, sokszor még az ecsetvonásokat is megtervezem.


- Miből merít ihletet?

 A környezetemből, utazásaim, sétáim során tapasztalt dolgokból, mások alkotásait is szívesen nézegetem, de sohasem másolom mások alkotásait, a stílust azt próbálom, ha tetszik, de azt nagyon nehéz átvenni. A végén mindig azt tapasztalom, hogy a saját stílusomban festek. De ugyanezt tapasztalom másoknál is. Volt már, hogy festőtársam, aki kért rá, hogy mutassam meg neki, hogy én hogyan festek. Elmagyaráztan neki minden apró részletet, megmutattam az én módszeremet, de a kép, amit ő festett végül ugyanolyan lett, mint, amilyet ő szokott festeni.


- Ha lenne, 3 kívánsága mit kívánna?

 Nem tudok 3 olyan dolgot kívánni, ami teljes egészében lefedné az igényeimet, nem azért, mert nagy igényeim vannak, hanem, mert számomra minden apró részlet számít.


- Melyik festő „bőrébe” bújna bele 1 hétre, ha tehetné?

 Nagyon szeretem a 19. századi klasszikusokat: Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Pál László, stb. a kedvenceim. És még meg kell említenem: Szitás György grafikusművész nevét, aki a 60-as években sok újságot illusztrált és inspirációt adott. Az előbb azt írtam, hogy nem másolom mások műveit. De! Gyerekkoromban az övékét másoltam: vázlat szinten ceruzával főleg, aztán meg emlékezetből rajzoltam minden alkalmas felületre. (Ezt úgy értem: táblára krétával, tankönyvbe üres oldalakra, vagy margóra stb.)


- Kiből lehet festőművész? Adottság? Vagy tanult dolog?

 Szerintem, mindenkiből lehet festőművész (és ez bármilyen más dologra is érvényes), aki elhivatottságot érez magában és olyan adottsággal rendelkezik, amely arra készteti, hogy ne hagyja abba a felmerülő kudarcoknál és kitartó folyamatos tanulással szüntelenül fejleszti képességeit.


- Figyelemmel kíséri a mai magyar kortárs festőművészetet?

 Az internet segítségével mindenképpen az egész világon keletkező hírek böngészése révén. Alkalmanként itthon is résztveszek egy-egy kiállításon.


- Milyen tervei vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Önnel, és a munkáival találkozni?

 Őszre tervezek egy kiállítás, még nem pontosan meghatározott időpontban. A festményeim láthatók  a FB profilomon és a www. akvarell.eoldal.hu oldalon.