2018. febr. 08.
A február hónap festője: Béres Ferenc  
" Olyan ez, mint a benzingőz meg a szikra találkozása. Adott esetben a legkisebb szikra is, látványos robbanást tud okozni. Szerintem bőven elég, ha valakiben van egy icipici tehetség, mert ha társul hozzá egy jó nagy adag szorgalom, kitartás, elszántság és alázat, akkor ott már elindulhat valami látványos láncreakció…"

Mit jelent Önnek a  művészet?

  „Káros szenvedély, függőség”… A viccet félre téve erre a kérdésre csak sablonos választ tudok adni, festés közben jól érzem magam, szórakoztat, megnyugtat, ezért csinálom.

Kit tekintünk ma festőművésznek? Mikor mondhatja magáról egy alkotó ember, hogy művész vagyok?

  Egy művész megítélése ma már teljes mértékben a befogadó közönsége szubjektív véleményére van bízva. Ha a képeimet szemlélő nagyközönség a hátam mögött festőművésznek tart, akkor kicsit elpirulva, és mosolyogva megköszönöm a bókot, de én inkább csak egy lelkes alkotónak nevezném magamat. Manapság sok esetben akkor is ráaggatják bizonyos emberekre a művész titulust, ha nem hordoz semmiféle értéket az, amit csinálnak, és ez alól sajnos nem mentesül egyik művészeti ág sem. Az én szememben nem attól lesz valaki művész, hogy divatból különcként viselkedik, furán öltözködik, sóval issza a teáját és hetente összemaszatol 20-30 vásznat. Számomra az a művész, akinek egy-egy alkotása láttán nem jutok szóhoz, és egyre csak azon morfondírozok, hogy ezt hogy a francba csinált, hogy jutott eszébe? Ez lehet akár egy jó témaválasztás, technikai kivitelezés, vagy egy szokatlan, ütős ötlet is. 

Miért éppen a festés?

  Talán azért mert énekelni, táncolni, verset írni nem tudok, soha nem is tudtam, de mégis úgy éreztem, hogy kell valami, amivel kifejezhetem a fejemben felhalmozódó gondolatokat, érzéseket.

Hogyan lehet ma művészként érvényesülni Magyarországon?

  Nem tudom. Erről olyanokat kellene megkérdezni, akiknek ez volt a céljuk és sikerült is nekik. Én soha nem akartam híres, elismert festő lenni. A mai napig kizárólag önmagam szórakoztatására festek, és ha ez tetszik másoknak is annak nagyon örülök, de számomra lényegtelen, hogy ez 10 vagy 10.000 ember.


Van- e még szüksége az embereknek valódi alkotásokra? Miért elégednek meg sokan a nyomtatott képekkel?

  Szerintem az emberek nagy többsége igényli a szépet, és vágyik arra, hogy valamilyen műalkotást birtokoljon. Erre nagyon jó példa, hogy reprodukciókkal díszítik a nappali, a hálószoba, vagy a nyári konyha falát. De nem azért vesznek nyomatokat, mert megelégednek azzal is, hanem azért, mert sajnos egy átlagembernek, a havi kiadások mellett luxuscikknek számít egy festmény megvásárlása, még akkor is, ha nem egy felkapott festő méregdrága képeiről van szó. Személy szerint én is régóta áhítozom egy eredeti Malcolm Liepke festményre, de tartok tőle, hogy az elkövetkező 80-90 évben be kell érnem egy-egy repróval. :- )

Hogyan lehetne az emberekhez közelebb hozni a művészetet?

  Kicsit le kellene lassítani ezt a felgyorsult, rohanó világot. Az előbb említettem, hogy az emberek többsége nyitott a képzőművészeti alkotásokra. Személyes tapasztalatom, hogy szívesen járnak kiállításokra, csak sokszor az idejükből és az energiájukból már nem futja rá.

Mi a véleménye a Panonncolor festékekről?

  Az egyik legjobb a Magyarországon elérhető festékek közül. Nálam, bizonyos színeknél más gyártók termékei váltak be, de a palettám 70%-át a Pannoncolor festékei alkotják.

Milyen új technikát tanulna még meg szívesen?

  Amikor elkezdtem festeni, másokhoz hasonlóan én is sok technikát kipróbáltam (tempera, akril, pasztell, airbrush…) míg végül az olajfesték mellett kötöttem ki. Rengeteg lehetőség van benne. Ha nyitottak vagyunk, és nem rekedünk meg egy szinten, akkor egy életen át lehet tanulni a használatát. Én naponta fedezek fel új dolgokat festés közben, és ez nagyon pozitívan hat az alkotás folyamatára, az illata pedig egyszerűen megunhatatlan és léleknyugtató. Ezen okokból kifolyólag azt gondolom, hogy nekem az olajfesték egy ”végső állomás”, ezért nem is kacsingatok más irányba.

Milyen témában festene még szívesen?

  Ahogy öregszem észrevettem magamon, hogy egyre jobban érdekelnek az egyszerű hétköznapi dolgok, vagy azok kiragadott részletei. Mostanában festettem is pár ilyen képet, de azért témaválasztásban még most is inkább az eredeti „nyúlcsapáson” közlekedek.

Járnak manapság az emberek kiállításokra? Van-e értelme kiállítani?

  Kellenek a kiállítások, mert bár a különböző közösségi oldalak és webes felületek, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy sok ember megismerhesse egy-egy alkotó munkásságát, viszont egy Facebook vagy Instagram galéria soha nem lesz képes olyan atmoszférát teremteni, mint egy „hús-vér”kiállítás. Egy digitális fotó a monitoron vagy az okostelefon kijelzőjén, nem tudja visszaadni egy festmény igazi hangulatát, színeit, méretét, textúráját.  

Meg lehet élni ma az alkotásból?

  Régen szerettem volna én is ebből élni, ma már nem vagyok benne biztos. Csábító a gondolat, hogy így az ember akár napi 10-12 órát is festhet, de tartok tőle, ha ez lenne a fő tevékenységem, akkor lehet, hogy egy idő után valamilyen szinten kényszeressé válna az alkotás, és kicsit feszélyezne az a gondolat is, hogy a megélhetésem múlik az egészen, és ezt nem szeretném. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy nyugodt, nagyon jó munkahelyem, ahonnan hazaérve kikapcsolódásból, szórakozásból festek, mindenféle témaválasztási és technikai kötöttség nélkül.

Heti hány órát tölt a vászon előtt?

  Mivel napközben dolgozom, így maximum napi 3-4 órára futja az időmből és az energiámból. Aki fest az tudja, hogy napi szinten ez nem túl sok,  mert kb. ennyi idő kell ahhoz, hogy az ember elérje az „üzemi hőfokot”,de egy nap csak 24 órából áll, és néha aludni sem árt egy kicsit.


Miből merít ihletet?

  Egyrészt a nagyvilágból, és annak hibás működéséből adódó groteszk következményekből. Másrészt, (ami gyerekkorom óta a gyengém), a nagy, koszos, olajos… teher és személyszállító járművek világából.

Ha, lenne 3 kívánsága mit kívánna?

  Bódi László „Cipő” annak idején megénekelte: „Csak egészség legyen, a többi nem számít”… Ja és persze a „Világbéke”… (Akkor ez így már kettő.) A harmadik kívánságomat pedig felajánlanám valakinek, akinek kevés a három.

Melyik festő „bőrébe” bújna bele 1 hétre, ha tehetné?

 Shawn Barber, Michael Hussar, Natalia Fabia… Bár ha belegondolok Natalia Fabia bőrében duplán érdekes lenne eltölteni egy hetet. :- )

Kiből lehet festőművész? Adottság? Vagy tanult dolog?

  Olyan ez, mint a benzingőz meg a szikra találkozása. Adott esetben a legkisebb szikra is, látványos robbanást tud okozni. Szerintem bőven elég, ha valakiben van egy icipici tehetség, mert ha társul hozzá egy jó nagy adag szorgalom, kitartás, elszántság és alázat, akkor ott már elindulhat valami látványos láncreakció…

Figyelemmel kíséri a mai magyar kortárs festőművészetet?

  Hogy őszinte legyek, nem! Viszont vannak olyan kortárs festők, szobrászok, akiknek nagyon kedvelem a munkásságát, őket természetesen nyomon követem.

Hogyan szerettetné meg a fiatal generációval a művészetet?

  Tapasztalataim szerint ezzel nincs gond. Személy szerint a kiállításaimat meglepően sok fiatal látogatja, szinte minden korosztályból. Persze sok múlik a témaválasztáson is, tény hogy fogékonyabbak azokra a képekre, amelyek kompatibilisek a 21. századdal, vagy éppen a jövőbe esetleg egy fiktív világba tekintenek.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Önnel, és a munkáival találkozni?

  A tendencia továbbra is az, hogy „önző módon” csakis a magam szórakoztatására festek. :- ) És ha ez tetszik másoknak is, akkor annak nagyon örülök.  Kiállításokkal kapcsolatban lehetőségek már vannak, konkrétumok viszont még nincsenek.

 




Galéria