2014. nov. 05.
"Ez csak egy játék és én imádok játszani..."Várkonyi Károly grafikus,festő  
A művészek és technikák rovatunkban eddig kortárs művészekről olvashattunk. Most rendhagyó módon egy olyan grafikus-festőről készült ez az írás, aki sajnos már nem lehet közöttünk.

 

 Kislányként mikor egyre erősödött bennem a vágy, hogy művészeti pályára lépjek, egy kedves barátunk ajánlásra elindultunk Édesanyámmal, hogy felkeressük Várkonyi Károly grafikus-festőt.

  Hatalmas örömöt éreztem, hogy gyerekként a számomra nagyra tisztelt művész otthonába ellátogathattam. Mintha valami szentélybe léphettem volna be, ahol titkos nagy dolgokat tudhatok meg a művészéletről. Várkonyi Kari Bácsi (mert emlékeimben mindig így fog élni) azon a napsütéses délutánon nagyon kedvesen fogadott és sokat mesélt életéről a háborúról a rajzról, festésről. Szerettem volna ha tanítványának fogad, de ezt sajnos az egészségi állapota akkor már nem engedhette meg. Nekem így is örök útravalót adott az élet szeretetéről, tiszteletéről a művészet öröméről, játékosságáról.


 Olvassátok szeretettel Várkonyi Károly grafikus-festő unokája, Várkonyi Zsolt Attila visszaemlékezését művész Nagypapájára.

  
  Nagyapám mindig vidám, az életet szerető ember volt. Még a bajban is megpróbálta a dolgok jó oldalát látni. Úgy volt vele, hogy amin nem lehet változtatni, minek bosszankodjon rajta. Egyszer a 90-es évek elején (ha jól emlékszem), mikor hazaérkezett Kanadából, a Ferihegyi repülőtéren kirabolták és pénztárcájával együtt elvitték azt a pénzt is, amit a kint tartózkodása alatt keresett. Ő csak annyit mondott: "még szerencse, hogy az ingem zsebébe is tettem az utazásra pénzt".

   Az élete egy nagy játék volt. Szívesen járt el társaságba fröccsözni, beszélgetni. Az 1960-70 között a Blaháné utcai Művész Presszóba járt barátaival, Héthy Lajossal, Móré Mihállyal, Bíró Lajossal, akikkel sokat viccelődtek és beszélgettek egymással. Az 1970-80 közötti időszakban a társaságuk kedvenc helyszíne az Óbester (mostani Mátyás Pince) és a Leveles Csárda volt. Az asztaltársasága Dr. Czinner Tibor jogtörténész, Dr. Balogh Lajos biokémikus professzor (jelenleg Amerikában él), Tóth Levente tanárkollégája, dr. Bognár Dezső fizikus, a törzskupások egyetemisták, professzorok, művészek és természetjáró túravezető barátok voltak. Itt sokat játszottak saját maguk által kitalált kocka játékot, melynek fő szabálya a fröccs ivását "szabályozta". Itt jegyzem meg, hogy mindezek ellenére sohasem láttam részegnek, a mértékletességet mindig betartotta! A 1990-es évek közepétől az Inkognitóban találkozott barátaival Kerékgyártó Kálmán költővel, Makai Gyula festőművésszel és más művészekkel.

  Több alkalommal felkérték, hogy szórakozóhelyeket, éttermeket szekkózzon, vagy freskózzon. Szekkókat készített az Arany Bika Pincesörözőjében, a Borsodi Sörözőben, Nyírbátorban, Létavértesen, így történt ez kedvenc városában Abaújszántón is (melynek díszpolgára is volt), ahol a fürdő éttermébe készített szekkókat, melyet ingyen készített el az étterembe járó közönség részére. Mikor megkérdezték tőle - többek között én is -, hogy miért nem kér érte legalább egy jelképes összeget, azt válaszolta, hogy "Ez csak egy játék és imádok játszani! ...különben meg had boldoguljon az étterem tulajdonosa is...". (Csak a festékek megvásárlását kérte).


 

  Édesapám által megírt - Nagyapámról szóló - életrajzi könyvben olvasható, hogy Várkonyi Károly festő- és grafikusművész nagyon sok országban ismert és elismert művész volt. A ’70-es évek elején a Margit, dán királynő személyesen hívta meg nagyapámat - a new york-i metszet sorozata miatt - több művésztársával együtt egy fogadásra. Nagyapám két ex librist készített a királynő részére a királyi könyvtárba. Élete végéig minden évben készített egy egyedi újévi üdvözletet, melyet a királynőnek küldött el.

   A nemzetközi grafika világában a New York-i háború ellenes pályázaton vált ismertté, mellyel 1967-ben a 3. díjat nyerte el. Ex libriseit világszerte gyűjtik. Sok külföldi gyűjtő részére készített ex librist melyeket első sorban fába vésett, de a linómetszet sem ritka.

     A világ minden táján - leginkább a kisgrafikáiról - híres művész nem csak a grafikáival, de rajzaival, festményeivel és nem utolsósorban életfelfogásával is magával ragadta az embereket. Szívesen segítette, tanította az általa tehetségesnek tartott fiatalokat, Ismerősei közül és családjából is többen fordultak a művészetek felé, néhányan a mai napig is egészen magas szinten művelik a nagyapám által oly sokszor csak "játék"-nak hívott alkotó munkát.

 

 

Várkonyi Zsolt Attila

Még több alkotást megcsodálható a http://varkonyiak.hu/ weboldalon.

Szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő