2015. jún. 30.
Régi korok híres festői 4. rész: Jean - Francois Millet  
Millet, a parasztfiú megkedvelte a falusi életképeket. Festészete tökéletesen modern, ugyanakkor érződik rajta a régi mesterek hatása. Azzal vádolták, hogy munkáival politizál, ezen értékelés ellen azonban határozottan tiltakozott és következetesen kitartott választása mellett. 1849-ben Barbizonban telepedett le, és csatlakozott a tájképfestésbe hozzá hasonlóan szerelmes festők csoportjához.

 

  Jean- Francois Millet jómódú parasztcsaládban született 1814. október 4-én, a Cherburg közelében lévő Gruchyben. A szülők birtoka a La Manche csatorna partján lévő dombon terült el. Millet gyorsan vált felnőtté. Szülöfalujában járt iskolába, a plébánosnál pedig latinul tanult. A többi falusi gyerekhez hasonlóan segített a mezei munkában. Örökre megörizte magában az otthoni táj emlékét. Évek múltán így ír erről: "Ez a vidék igazán kitörölhetetlen benyomásokat hagy az emberben, és sok dolog emlékeztet itt a régi időkre."

 A festészet Millet-t nagyon korán megbabonázta, tehetségére gyorsan felfgyeltek. 1833-ban elutazott Cherbourgba, ahol a helyi portréfestő, Mouchel irányításával kezdte el tanulmányait. Kezdteben gyakran járt haza, és továbbra is segített a mezei munkában, 1835-től kezdve már kizárólag a festészetnek szentelte minden idejét. Szülei megértéssel fogadták ezt, és nem akadályozták művészi elképzeléseinek a megvalósítását.

ANGELUS (1857-1859)

  A mű ötletéről Millet 1865-ben kelt levelében írt: " Ezt a képet arra emlékezve festettem, hogy valamikor a mezei munka közben az estiharangszóra nagyanyám mindig abbahagyatta velünk a munkát, hogy elmondjuk az Úrangyalát a szerencsétlen elhunytakért mégpedig nagyon ájtatosan, sapkánkat a kezünkben tartva." A kép hangulata meglehetősen komor.

 Az alkonyi ég változatos színekben pompázik, az esthajnal főleg az imába merült nőt világítja meg, alakját kiemelve az első képsíkba. A férfi inkább várakozó pózban, kalapját gyúrködi kezével. Nem a vallási praktikák glorifikálásáról van itt szó, Millet inkább korának falusi ájtatosságáról ad számot. ANYAI GONDOSKODÁS (1855-1867)

  Millet Anyai gondoskodás című képén a kisgyermekével foglalkozó anyát ábrázolja.

 A gyermek téma XIX. századi festészetben igen gyakori volt, különféleképpen interpretálták, és általában banalizálták. Túlsúlyban vannak azonban az olyan csoportos jelenetek, amelyek a gyermekkort idealizálják. Millet a naturalista szemével vizsgálódik, és prekoncepció nélkül közelít  a témához..

 Ezt, a kortársai között oly népszerű jelenetet tárgyszerű hiteleséggel adja vissza. Mielött elkezdte a kép festését, számos ceruzavázlatot készített. Rendkívüli hatást ért el - vonatkozik ez az anya - gyermek harmonikus csoportra csakúgy, mint a nővér tekintetére.Mindkettőt virtuóz módon adja vissza.

KALÁSZSZEDŐK (1857)

 Az 1857-ben a Szalonban kiállított Kalászszedőket a konzervatív kritikusok rendkívül élesen bírálták. Valójában azt vetik a művész szemére, hogy bátorkodott három parasztasszonyt ábrázolni, akiknek megengedték, hogy a szántóföldjükön a maradék kalászokat keresgéljék. Millet-t , akit a leginkább kiszolgáltatottak védelmezőjének tartottak, túlzottan radikális realizmussal vádolták a nyomor feltárásában (ami falun még igencsak jelen volt) A nők olyan pózban vannak, amely visszaadja a mezei munka fárasztó voltát. A festő vitathatatlan tehetséggel ábrázolja ezeknek a nőknek a munkáját és fizikai fáradságát. A jobb oldalon lévő nőnek láthatóan nehezére esik ismét lehajolni. A második képsíkban zajlik az aratás, amelyben nem vesznek részt a kép főszereplói - íme a bizonyíték a paraszti lét egyenlőtlenségeire. Egyes kritikusok értékelik azonban a szerző gondosságát a téma feldolgozásában, egyikőjük még azt is kijelenti, hogy a kép a művészetben új tendenciát fog elindítani. Véleménye szerint ez a motívum "  hazugság és túlzás nélkül adja vissza a természet egyik aspektusát, amit  Homérosz és Vergilius is észrevett" Az antikra való utalást igazolja a nők hasonlósága  a Partenon szobraihoz, amelynek másolata ott volt Millet műtermében.

 

" Szépséget nem annyira az ábrázolt dolgok alkotják, mint maga az igény azok bemutatására, és ez az igény erőfeszítést követel meg a mű létrehozásában."

 

 

Szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő

Forrás: Híres festők magazin