2016. jan. 11.
Sáfár Pál festőművésszel beszélgettem  
Sáfár Pál 1949. március 24-én született, Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő osztályán érettségizett 1967-ben. 1969-től 1973-ig Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Bernáth Aurél osztályán tanult, majd még egy évig Iván Szilárdnál volt művészképzős. 1974 óta tagja a Művészeti Alapnak. l978. november 2-től 1979. február 1-ig vendége volt a franciaországi Károlyi Alapítványnak./ Károlyi Mihálynéról ott készített rajza a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona./ 1982-ben Moszkvában mintegy negyven színesen lavírozott rajzot készített, főleg műemlékekről. 50 önálló kiállítása volt és 35 alkalommal szerepelt kollektív tárlatokon.

- Mióta fest?

1959. óta.
 

- Hogyan és miért kezdett el festeni?

 A józsefvárosi házban (Alföldi u. 16-18.), ahol felnevelkedtem, lakott egy keramikus: Gál Béla és egy idős rajztanár: Králik Gusztáv. Valamiért sokat ücsörögtem a műhelyeikben, hogy pontosan hogyan kezdődött ez a vonzalom, arra már nem emlékszem. Néztem, ahogyan dolgoztak, a kezembe adták az anyagokat, én is próbálkoztam alkotni.

 Tíz éves voltam, amikor Édesanyám elvitt a Népszínház utcai Vasutas Képzőművész Körbe, ahol Kirchmajer Károly szobrászművész mintázásra, Kling György festőművész rajzra, majd festésre kezdtek tanítani. Dolgoztam a fonyódi nyári művésztelepeiken is. Mai napig tartó szeretet kapcsolat alakult ki ott az idősebb festők és köztem: én voltam mindenki dédelgetett, festegető kisfiúja. A Bezerédy utcai Általános Fiúiskolában Reményi Gyula rajztanár úr is felfigyelt a képességeimre. Már tinédzserként rajzszakkör vezetését bízta rám és külön feladatokkal, meg a nemzetközi gyermekrajzpályázatokon való szerepeltetéssel karolta fel a tevékenységemet. Első festő készleteimet, szerszámaimat az ezeken való sikeres részvételért kapott díjakból szedtem össze. Később, amikor Králik Gusztáv meghalt, rám hagyta a teljes felszerelését.


 

- Rengeteg tájképet látok a munkái között. Miért pont a tájképfestés?

A tájképek számszerűen valóban eluralják az eddig készült életművet. Ez azonban nem mutatja pontosan az érdeklődésemet. Talán az az oka, hogy a táj bármikor felkínálkozik, mint lehetőség, a portrét szervezni kell. A csendéletet akkor szeretem, ha spontánul összeáll egy olyan tárgycsoport, amely elkezd érdekelni, az foglalkoztat, lefestem. Téma alapján nem tudnám magamat besorolni.

- Milyen technika áll Önhöz közel? Miért?

Az olaj, mert a végtelenségig javítható, fejleszthető. Vászonra, mert az nem túl kemény, nem rideg hatású.

- Van példaképe?

Jézus.

- Meglepődtem egy kicsit, hogy példaképének Jézust nevezte meg, arra számítottam, hogy egy híres festőt fog megemlíteni....miért Jézus?

 Jézus mindenkit szolgált, minden ember figyelmét, szívét igyekezett Isten szeretetére irányítani. Ebben az értelemben példaképem. Szeretném, ha a képeim nem rám irányítanák a figyelmet, hanem a teremtésben jelenlevő, látható atyai gondoskodásra és szeretetre. Festők közül Monet vásznai azok, amelyeket a legszívesebben nézegetek.

                           
 

- Szép nagy családja van. Van valaki aki örökölte Öntől a tehetséget a művészet iránti szeretetet?

 Valamennyi gyerekem tehetséges valamilyen téren és kitűnően ügyesek. A művésszé válás azonban nem csak ezen múlik. Azt választani is kell és dolgozni rajta. Első fiam, Sáfár Benedek közelítette meg leginkább ezt a létformát: ő nyergesmester, a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa.

 A zene iránti fogékonyság jellemzőbben mutatja gyermekeim lelki érzékenységét és a zenélésben is fontos a kiművelt, jól engedelmeskedő kéz. Második fiam, Ifj. Sáfár Pál zenét is ír, nem csak játssza.

- Vett-e már részt pályázaton? Hogy fogadta a hírt hogy a nyertesek között van?

 Önöknél még nem. Örömmel, mert szélesebb körben szólalhatnak meg ezáltal a képek.

- A színes Magyarország témában Ön a "Téli Holba és az Őszi Holba " című képet adta be. Miért pont ezt a képet?

 A teljes címek: " A Holba tanya télen" és "A Holba tanya ősszel". Falunk két számomra kiemelkedően festői részlete. Úgy érzem sikerült átéreznem  és nagy igazság tartalommal visszaadnom.

- Meséljen egy kicsit a képről, az ihletőjéről. Mikor és miért festette?

 Édesanyámmal - aki 94 éves - a naponta háromszor kötelező kutya sétáltatás révén csodálkoztam rá, hogy a közvetlen közelünkben ilyen nagyszerű téma adódik, amit nem vettem volna észre, ha nem a kényszerűen lassú menet közben szemlélgetek. A múlt ősszel sort kerítettem rá, hogy festés közben még alaposabban kiélvezzem a szépségét, majd, amikor leesett a hó, láttam, hogy a napos téli délelőttön talán még megkapóbb. Újra lefestettem tehát.

- Minden nap fest?és mit csinál ha éppen nem fest? Hogyan néz ki egy napja?

 Lehetőség szerint minden nap papírra, vagy vászonra teszek valamit. Nagyon megfogadtam a latin mondást, amit még Králik Gusztáv oltott belém: "Nulla dies sine linea" - "Egy nap se vonal nélkül". Volt pár év, amikor módom volt csak ennek élni:egész nap bírtam a munkát, több felületen dolgoztam párhuzamosan, egyiket a másikban pihentem ki. Itthon azonban, ha szétnézek a házon, rengeteg hétköznapias teendőm is van.

 A családfői szerep sok örömmel, de sok fáradsággal és kötelességgel is jár...A saját ház, amelyet többnyire saját kezűleg építek és a kert kielégíthetetlen rabszolgatartó. Emellett saját szakkört is vezetek, nyári festőtáborokat tartok. A Gyulai Nyári Művésztelepen is korrigálok egy ideje.

 Édesanyám, amikor nálunk lakik, - két lánytestvéremmel felváltva látjuk Őt vendégül, - az ő ellátása és ápolása is az én feladatom. Röviden megfogalmazva: fegyelmezettséggel, tudatosan kell időt kiszakítani a művészi hivatás beteljesítésére. Hála Istennek a belső késztetés eddig mindig rászorított! Korán hajnalban kelek sorra veszem az elvégzendőket, pár órát fenntartok a festészet számára.

- Rengeteg kiállítása volt...sok-sok képet festett. Van még valami olyan téma amit mindenképpen megszeretne festeni? Valami, amit úgy érzi mindenképpen megszeretne csinálni, elérni, véghezvinni?

 Foglalkoztat a gondolat, hogy vallási témájú képet is fessek, de mivel én egy ideje fejből nem dolgozom, hanem csak azt rögzítem, ami a szemem útján pozitívan hat rám, ez szinte reménytelennek tűnő vágyam.

- Milyen tervei vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Önnel, és a munkáival találkozni?

 Amíg festeni valót látok és van erőm és időm, folytatom a munkálkodást. Személyesen többnyire itthon: Pilisszentlászló, Béla király u. 11-ben lehet megtalálni. Legnagyobb számban a képeimet: safarpal.blogspot.com internetes oldalon.


   szerkesztette: Stefaich-Veres Enikő